10.rész

10.rész

Első napom. Első napom iskolában. Első napom mint egy normális fiatal.

Idegesen járkálok a szobámban és arra gondolok,hogy jó döntést hoztam-e... majd kiderül. Belevágok. Felveszek egy koptatott fekete nadrágot és egy ujjatlan fekete-csíkos pólót majd pár kiegészítőt. Beteszem egy kis táskába a telefont,kulcsot és jegyzet füzetet egy tollal. Idegesen kifújom a levegőt majd elindulok le a nappaliba ahol már várnak rám.

-Hülye vagy,hogy suliba akarsz járni.- nevet fel Felicia mire Kornelia helyeslően bólint.

-Majd meglátja. -dobja hátra hajzuhatagát és elindul az ajtóhoz.

Felhúzom a bakancsomat majd bedugom a fülhallgatómat és elindulok utánuk.

10 perc séta után megérkezünk egy nagy épülethez és máris izzad a tenyerem,hogy fogok az osztályokhoz találni.

-Második emelet folyosó végén van az igazgatói. Na puszi.-ezzel magamra is hagynak és boldogulok ahogyan akarok. 

Elindulok arra amerre mondta Kornelia és megkönnyebbülve érek az ajtó elé,hogy nem vesztem el...eddig.

Miután mindent sikeresen elvégeztem, megkerestem az osztályomat és beültem órára...
Nap végére megbizonyosodtam róla nem is olyan egyszerű mint ahogy gondoltam.
-Szia Sasha na milyen volt az első napod? -kérdezte mosolyogva Caroline.
-Nehéz. Alig tudtam követni miről beszél a tanár. -nevettem fel majd leültem a kanapéra.
-Azt gondoltam,hogy nehéz lesz. Na mi lenne ha kérnénk segítséget,hogy felzárkózz a többiek után mert így nincs sok értelme koptatni a padot. -ült le velem szembe nénikém.
-Jó ötlet. De még is ki segítene? -vakartam meg a fejemet.
-Én szívesen segítek ha gondolod. -lépett be mosolyogva Ashton a szívem pedig vadul kalapált.
Csak őt ne!!!
-Az remek lenne. Sasha mit gondolsz? -nézett rám nénikém mire lesápadt az arcom. -Ne aggódj Kornelia miatt. -nevetett mikor látta elszörnyedt arcomat.
Kétségtelen, kell a segítség,hogy bírjam a tempót a suliba. De pont ő? Pont Ashton segítsen? Akit annyira elakarok felejteni???
-Hahó. -integetett előttem Caroline. -Elfogadod Ashtont,hogy korrepetáljon?
Egy aprót bólintottam...ez lesz a legrosszabb döntésem.
-Remek.Beszéljétek kinek mikor jó. Jó tanulást. -majd felállt Caroline és itt hagyott vele kettesbe. A kezem izzadt,torkomba gombóc volt és feszült voltam...nagyon feszült.
-Nekem szinte bármikor jó. -ült le a másik kanapéra.
-Nekem is. Akár most is. -erőltettem magamra mosolyt. -De menjünk fel a szobámba. -fogtam meg a táskámat ő pedig követett.
Bejött utánam,becsukta maga mögött az ajtót és amikor elindultam az ágyam felé ő a kezem után kapott és magához húzott. Neemmm...nem fog velem szórakozni.
-Ashton nincs köztünk semmi. Csak korrepetálsz. Szóval örülnék ha elengednél. -rántottam volna ki a kezemet de ő még mindig fogta.
-Annyira sajnálom. Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tényleg sajnálom. -nézett a szemembe a szomorú tekintettéltől nyeltem egy nagyot és szaporábban vettem a levegőt.
De miért én érezzem szarul magamat amikor ő cseszett el mindent?
-Szóval kezdjük a kémiával?-mivel engedett a szorításából kihúztam a kezemet és az ágyamra ültem.
-Persze.- majd leült mellém és elkezdett magyarázni. Amikor beszívtam kellemes férfias illatát mindig elmosolyodtam és arra gondoltam milyen jó lehet ezt érezni mikor felkel az ember egy ilyen srác mellett.
-Min mosolyogsz?-nevetett fel Ash mire egész arcomat ellepte a pír és elfordultam tőle. Francba.
Bólintottam,hogy folytassa majd újra elkezdett beszélni valami kvantumszámokról... de kit érdekel a kémia amikor azokba a gyönyörű szemekbe elveszik az ember és a mosolyától amitől megjelennek a gödröcskéi. Csak arra eszméltem fel az álmodozásomból,hogy egy párna nekem repült és hirtelen jött puffanástól hátra estem az ágyra.
-Nem bámulj ennyire feltűnően. -nevetett folyamatosan Ash a morcos arcomat látva.
-Ezt vissza kapod. -fogtam meg két párnát és egyenesen hozzá vágtam.
-Szóval játszani akarsz? -ejtett egy kaján vigyort.
-Te kezdted. -nevettem és rá vetettem magamat az ágyamon fekvő Ashtonra.
Egy párszor méghozzá vágtam a párnát amitől olyan jól szórakozott,hogy végig csak röhögött.
-Gyönyörű vagy amikor nevetsz. -mosolyodott el majd végig simította az arcomat így kiszedve az arcomból egy tincset ami a szemembe lógott.
-Na jó folytassuk a kémiát. -dőltem ki mellé az ágyra.
-Nekem jobb ötletem van. -mosolyodott el és felém mászott.
-Szállj le rólam. -nevettem és próbáltam a kezemmel távol tartani.
-Csak ha kapok egy csókot. -vigyorgott és egyre közelített.
-Tanulásba jöttél segíteni nem pedig smárolni. -a fejem rózsaszín köde pillanatok alatt tűnt el és a vészharag vissza rántott a valóságba.
-És ha a tanulás csak álca volt,hogy veled legyek? -a pozíció ugyan úgy maradt. -Akarlak. A rohadt életbe de még mennyire. -arca komoly volt és végig nézett rajtam amitől ajkamat kezdtem harapdálni és majd kiugrott a szívem.
-Kívánsz? -suttogta a fülembe a keze pedig a pólóm alatt indult felfedezésre. Istenem...
-Ash...ne csináld...nem helyes. -nyögtem fel amikor megmarkolta a mellemet.
-Kiderítem ha nem felelsz.- vigyorgott,majd egyik kezét bedugta a nadrágomba kigombolta és lehúzta. Gyorsan vettem a levegőt és egyre nehezebb is volt.
Letolta a bugyimat és ujját végig húzta a csiklómon.
-Pfúúú cica te aztán nedves vagy. -lágy csókot adott a számra majd a bejáratomhoz vezette a nyelvét és nyalni kezdett. Ezt nem hiszem el. Még csak ellenkezni se ellenkezek de nem is akarom rohadtul élvezem amit csinál.
Nyelve köröket ír le lent amitől egyre jobban és hangosabbat nyögök és egyre jobban rázkódik a testem.
Mielőtt elöntene az orgazmus és elélvezhetnék felemeli a fejét és csak kajánul vigyorog rám.
-Hidd el folytatnám de nem akarom,hogy meghaljanak minket. -nyom egy csókot a két lábam közé.
Gyors mozdulatokkal felhúzok minden anyagot a helyére és messze húzódok Ashtontól amit észre is vesz.
-Ne gyere közelebb. -teszem ki a kezemet és a könnyeim utat törnek maguknak.
-Mi a baj Sasha? -aggódó arccal néz de most már nem érdekli hátrálásom karjaiba tart és csitít.
-Miért szórakozol velem? Miért nem fogod fel,hogy vannak érzéseim és a tetteidnek következménye van? -most már vissza folytatatlanul sírok ő pedig csak figyel. -Ne is válaszolj. Nem érdekel. Csak döntsd már el,hogy mit és kit akarsz! Mert nekem elegem van ebből. -idegesen letörlöm a könnyeimet és felállok az ágyról.
-Most pedig kérlek menj el. -nézek rá ő pedig feláll az ágyról de az ajtó helyett felém veszi az irányt.
-Nem erre van a kijárat. -suttogom mivel már annyira közel van.
Se szó se beszéd megragadja a derekamat magához húz és rá tapad a számra. Vadul falja amitől bele nyögök és csak gyorsít amitől hamarabb is fogy el a levegőnk. Zihálva kapkodom a levegőt és mire feleszmélek ő már nincs a szobámba. Ez lett volna a búcsú csók?

9.rész

9.rész

Egészen estélig kint voltam a vízparton a lábamat lógatva,kavicsokat dobálva a vízbe és virágszirmokat letépve mondogattam...szeret...nem szeret. Az utolsó szirom a szeret szirma volt amitől fájdalom nyílalt belém és lehunytam a szememet. 

Bementem vissza a házba ahol Caroline itta a kávéját és olvasott egy női magazint. 

-Szia Sasha. -mosolygott rám mikor beléptem amit örömmel viszonoztam is. Talán megjavult a kapcsolatunk? -Nem ülsz le? -paskolta meg maga mellett a helyet majd bólintottam és leültem mellé.

-Kérdezhetek valamit? -tettem fel a kérdést ami napok óta a fejembe kering.

-Persze.- nem nézett rám hanem továbbra is az újságon járatta a tekintetét.

-Járhatnék iskolába? -hajtottam le a fejemet de oldalból láttam,hogy rögtön rám kapja a tekintetét majd jó ízűen felnevet.

-Mindenki azért könyörög,hogy maradhasson otthon te pedig azt szeretnéd kérni tőlem,hogy engedélyezzem,hogy mehess iskolába. -nevetése engem is mosolyra késztetett. 

-Talán. -vakartam meg a fejemet. -Nem tudom milyen az. -szégyenlősen újra a talajt pásztáztam. 

-Megengedem. -amint meghallottam felkaptam a fejemet és széles mosoly terült az arcomra.- És ha tudhatom mi ez a hirtelen jött ötlet? 

-Szeretnék többet tudni a világról,mi miért van, kik voltak az elődjeim és csak egyszerűen tanulni. -mosolyodtam el. -És azt akarom,hogy a szüleim büszkék legyenek rám. -tördeltem az ujjaimat idegességembe.

-Hidd el azok. -mosolya melegséggel töltött el és hirtelen jött ösztönből megöleltem amit viszonzott is.

-És annak az Ashton fiúcskának nincs hozzá köze? -pajkosan nézett rám.

-De,talán. -sóhajtottam. Caroline bólintott,hogy folytassam. -Fáj,hogy ezt tette velem. Elhitette velem,hogy érez irántam valamit utána meg hátba szúrt. Elhiszem,hogy Kornelia kell neki hisz mindenben másabb mint én,de előtte gondolhatott volna arra,hogy ezzel nekem fájdalmat okoz. Már nem tudom melyik szava volt hozzám őszinte,de úgy érzem,hogy mindvégig hazudott nekem. -egy könnycsepp indult el az arcomon amit követett az összes többi.

-Ne sírj. -ölelt magához Caroline és a hátamat simogatta. Most éreztem először,hogy törődnek velem,hogy érdekli valakit az érzéseim. És ez hihetetlenül jól esett.

8.rész

8.rész

Mivel már a házat kétszer is áttisztítottam unottan bámulom a plafont és szórakoztatom magamat hülyeségekkel. A gondolataim persze,hogy csak Ashton és a csók körül keringenek...
Unalmamba neki látok "rajzolni" de mivel nem vagyok nagy tehetség egy szép nagy paca díszíti a rajzlapot. Idegesen össze gyűröm és a szoba másik felébe hajítom.
Lehajtom a fejemet a két össze kulcsolt kézfejemre és próbálok elaludni és amikor épp sikerülne miért is ne, felzavarnak...
Idegesítő kuncogás csapja meg a fülemet amitől a párnáim alá bújok majd amikor meghallom Ash sexy rekedtes hangját már a paplan is a fejemen van...
Miért kellett az életünkbe lépnie??? Csak az eddigi szar helyzetemen még inkább rontott,hogy hagyta,hogy a szívembe lopja magát...
A párnáim és a takaróm alatt el is repült az idő és már csak a nap sugaraira keltem,hogy majd megdöglök a melegtől...
Égbe szökött hajjal, lelombozott arccal karikás szemekkel bámult rám a tükör túl oldalán az idegen...de az nem idegen volt... az én voltam...
Életem legjobb csókja ide vagy oda tönkre tette a minden napjaimat vagy inkább akitől származott a csók az tehet az egészről...
Felkaptam egyik cselédruhámat,rendbe szedtem magamat majd elővettem a felmosó készletet és elindultam le a nappaliba.
-Jó reggelt!- mosolygott rám Ashton amikor meglátott de mit sem törődve vele mentem tovább a konyhába.
-Valaki csak nem féltékeny? -röhögött Kornelia mire bennem felment a pumpa és hátra fordultam feléjük.
-Hidd el most már látom. Titeket még az ég is egymásnak teremtett egyikőtök kétszínűbb mint az égen a csillagok másik meg annyit ér mint egy darab rongy. Nos igen van mire féltékenynek lennem. -mosolyom melegséggel töltene el mindenkit csak épp a szarkazmusom nem tette azzá.
Vissza fordultam a konyha felé és diadalittas mosollyal végeztem a teendőimet. Ashton ha te megteheted,hogy játszol az érzéseimmel ennyi nekem is kijár.
A nap 2 órájába pedig Felicia nyávogását kellett hallgatnom. Egyszer azért hisztizett mert leette saját magát és persze,hogy velem ordibált,hogy én vagyok a szerencsétlen majd azért.hogy már 1 perce elküldte a pasijának az üzenetet de még mindig nem válaszolt. Na ilyenkor ki kellett bírnom azt a szenvedést míg üvöltözik mindent a földhöz csap és azt ordítja,tudtam,hogy megcsal közben pedig annyira bőg,hogy a reggeli sminkje már a földön hever.
Szép kis életem van mit ne mondjak. Miután hála istennek vissza írt neki,Felicia mintha semmi se történt volna vigyorgott és ott nyávogott már a telefonba...
Veríték cseppekkel indultam ki a mezőre,hogy jártassam az agyamat és ne ezek az idióták miatt őrüljek meg.
-Figyelj tudom,hogy haragszol, de...- hirtelen megfordultam a hang hallatán de a szavába is vágtam.
-Nem Ashton nem haragszom. A csókot elfelejtem úgy ahogyan téged is. Nem kell szabadkoznod mit miért tettél és,hogy kinek hazudtál többet mert nem érdekel. Korneliát választottad felfogtam csak engem akkor hagyj békén. -álltam a tekintetét mely szomorúságot sugárzott de jelen pillanatban nem szabadott,hogy meghasson. Mondandóm végén kifújtam a levegőt és elindultam,hogy minél messzebb lehessek tőle...felejteni akarok...de amíg itt van körülöttem nem megy.

Díj!

1.Díj

Hálásan köszönöm a díjat Horváth Szabinának. ♥ 

Szabályok: 
-Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
-Olvas el annak a blogját akitől kaptad!
-Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
-Írj 12 dolgot a saját blogodról.
-Válaszolj a díjazó által feltett kérdésekre.
-Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
-Kommentelj annak a blogján egy általad választott fejezethez, hiszen ez mindenkinek visszajelzés! Ez lehet kritika vagy véleményezés, a lényeg, hogy építő jellege legyen.
-Küldd tovább 12 embernek a díjat!
-Tedd ki "plecsnit egy jól látható helyre, hogy az én blogom vezessen!

12. pont a blogodról:

-Martina egy egyszerű lány volt... szinte kitűnő tanuló.

-Martinának van tetkója.

-Szereti 5sos-t és volt is a koncertjükön.

-Szerelem volt első látásra Lukeal. *-*

-Sokan bántották Martinát Luke miatt.

-A többi srác is nagyon megszerette Martinát és képekkel bombázták a suli idő alatt.

-Sokszor össze kaptak de szerencsére végül mindig kibékültek.

-A szüleivel is sokszor össze veszett a fiú miatt.

-Miután Lukeal minden nap szinte együtt van hanyagolja az egyetemet is.

-Majd ki is rúgják.

-Luketól teherbe esik.

12.pont a blogomról:

(mivel nem rég kezdtem lehet,hogy nem lesz meg a 12 mert előre nem szeretném lelőni az eseményeket)

-Sasha cselédlány a nénikéje házában.

-A szülei meghaltak még kiskorában így nem is emlékszik nagyon rájuk.

-Hasonlít a története Hamipüpőke meséjére.

-Van két hárpiás nővére.

-Még sosem volt igazán szerelmes.

-Amint találkozik Ashtonnal a fiú rögtön leveszi őt a lábáról a mosolyával és tekintetével.

-Melegséggel tölti el,hogy a fiú kiáll mellette és érdeklődik felőle.

-Kornelia lecsapja a fiút a kezéről ami nagyon bántja Sashát.

-Ashton ennek ellenére közeledik a lány felé és közli vele,hogy meg akarja ismerni.

-Kornelia eltiltja a lányt Ashtontól és megfenyegeti ha nem hagyja békén mehet az utcára.

-Sashának ez fáj mert egyre több érzést táplál a fiú iránt.

-A lány szeretne iskolába járni és tanulni és olyan életet élni mint egy normális fiatal.

 ... Lol még több is lett xd...

1. Ha jellemezned kéne egy mondattal Martinát mi lenne az?

-Nagyon szereti Lukeot.
2. Hogy fognak a többiek reagálni arra, ha megtudják, hogy Martina terhes?

-Örülni fognak és mindenben segítenek majd neki.
3. Ki szimpatikus és miért?

-Mindenki. :D mert aranyosak és viccesek. *-*
4. Mit tennél, ha Martina helyébe lennél?

-Minden percben Lukeal lennék. :D Xd
5. Szerinted ez a gyerek megerősíti Martina és Luke kapcsolatát?

-Igen ^^
6. Luke más ember lesz vagy nem?

-Már most megváltozott Martináért.
7. Mi a véleményed erről a helyzetről?

-Hát Luke sürgősen hozza rendbe. :D
8. Martina befog ezek után járni az egyetemre?

-Nem,mert a kicsire fog vigyázni.
9. Mit tennél Luke helyébe?

-Örülnék a kis csöppségnek.
10. Szerinted segíteni fognak a srácok nekik?

-Persze. *-*
11. Változtassak a blogon? Ha igen akkor mit?

-Neee...
12. Megbántad, hogy elolvastad a blogot?

-??? Dehogy. ♥

Kérdések a blogomról:

-Mi fogott meg a történetben?

-Milyenek találod Sasha életét és jellemét?

-Ha te is attól rettegnél,hogy utcára kerülnél te is vállalnád,hogy kerülöd azt a fiút aki számodra a nagy Ő? 

-Beszólnál már a két hárpiának Sasha helyében? 

-Szerinted Ashton hülyén cselekszik,hogy csak azért jár Korneliával,hogy Sasha közelében lehessen?

-Ashtonnak mit jelentett a csók?

-Vajon felvállalják egymásnak az érzéseiket és együtt lehetnek majd?

-Szereted ezt a blogot? 

-Volt olyan rész ahol már esetleg fejedet fogtad vagy a hasadat a nevetéstől? Ha igen mi volt az?

-Ashton vajon Korneliával való játszadozást folytatja vagy lép és harcol Sasháér?

-Ashton bele szerethet Korneliába?

-Akarod,hogy folytassam a blogot? ... xd kifogytam :D

7.rész

7.rész

Iskolába szeretnék járni mint a normális fiatalok... hülyéskedni az osztály társakkal és megismerni olyan embereket akik azért szeretnek amilyen vagyok... de ez helyett csak az élet pofonjait kapom nap mint nap.

-Sasha gyere le. -hallottam Caroline kemény hangját mire kirázott a hideg... mit kezdek magammal ha utcára kerülök? Egy könnycsepp mi lefolyt az arcomon gyors mozdulattal letöröltem és mély levegő vétel után kinyitottam remegő kézzel az ajtót. Felkészültem a legrosszabbra. 

Megfeszült testtel mentem le a nappaliba ahol szerencsére csak a nénikém várt. 

-Na szóval,ülj csak le. A napokba több volt veled a gond mint amióta itt vagy és főleg Kornelia életébe tiportál bele. Nagyon szerettem az anyukádat hihetetlen jó testvér volt mindig kiállt mellettem bármennyire is mindig én voltam a rossz. Nagyon szeretett téged és mielőtt elment volna megkért rá,hogy vigyázzak rád és viseljem gondodat. Megígértem neki. Úgy éreztem ennyit igazán megtehetek neki azok után amit ő megtett értem kis korunkban. Mivel még nem vagy 19 éves nem tehetlek ki az utcára és még nem is szeretnélek,ugyan is mindig betartom az ígéreteimet és ha az,hogy vigyázzak rád akkor azt tartom be. Korneliával való ügyedet pedig próbáld elintézni, most jobb ha messziről kerülöd és azt a fiúcskát is. Én nem tiltalak el tőle, de ha a rovásodra megy akkor rá fogok kényszerülni. -megfeszültem minden egyes szava hallatán és csak most döbbentem rá,hogy neki is hiányzik anyu.

-Ez azt jelenti maradhatok? -engedtem egy halvány mosolyt mire bólintott és halvány mosolyomból fülig érő vigyor lett.

-Köszönöm. Nem hozok csalódást és több problémát. -borultam a nyakába és átöleltem amit kis habozás után viszonzott. 

-Jó van lányom menj a dolgodra. -veregette meg a vállamat és rám mosolygott mire szaporán bólintottam. Talán még se akkora banya mint gondoltam? Talán az én mesém teljesen más mint Hamipüpőkéjé? 

A bennem megfeszült levegőt most nyugalommal fújtam ki és mosolyogva tettem a dolgomat. 

-Nem Ash, te vagy a cuki bogyó.-cincogott Kornelia a telefonba és amikor észre vett gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg.

Tényleg nem értem Ashtont se Korneliát. Ashton ha igazat mondott azért van csak együtt Korneliával,hogy a közelembe lehessen,Kornelia pedig simán csak szórakozik vele mert tudja addig se velem van. Miért ilyen bonyolultak az emberek?

-Megyek én. Nem akarom megint kísértésbe ess. Bár tényleg nem értem mit ettél rajta.- nevetett bele a telefonba majd lenézően végigmért. -Na puszi nem sokára. -ezzel kinyomta a mobilt és felment a szobájába.

Tényleg örülnöm kéne,hogy nem kerülök utcára és csak erre gondolnom de még is fáj,hogy Ashton csak szórakozik velem. Hisz láthatóan mindig Korneliához megy vissza és értem még csak a kisujját se görbíti meg. 

Viszont az a csók... az több volt mint csupán kihasználás... szenvedélyes,tüzes és szerelemmel teli volt... vagy csak nekem jelentett ennyit? Egy csók és az emberből mennyi milliónyi érzést kivált.

Végig simítottam alsó ajkamon amit nem rég még ő vett birtokba de meg is ráztam a fejemet,hogy kizárjam az Ashtonnal való gondolataimat. Csak fájdalmat okoz.

Felmentem a szobámba majd ki az erkélyre ahol az utcára lehet látni. Ashton várta lent a kapunál Korneliát és lazán a kerítésnek volt támaszkodva keresztbe tett kézzel. Még ez is lázba hozott.

Néztem ahogy bozontos hajába bele kap a szél, mosolyogva ajkamat harapdálva reméltem,hogy nem vesz észre.

Egy nagyobb szél löket becsapta mögöttem az ajtót mire Ashton felnézett az arcomat pedig ellepte a pír ahogy mosolyogva figyelt. Laza mozdulattal intett nekem majd már nyílt is a kapu Kornelia pedig a nyakába ugrott. Bárcsak engem várnál így és jutalmaznál csókoddal... 

6.rész

6.rész

Tudom,hogy nem érti ezt az egészet,de nem is kell. Ez az én dolgom amiből neki ki kell maradnia.
Bármennyire is kedvelem azt nem vállalom,hogy utcán kössek ki.
Pedig ő volt az az ember aki kiállt mellettem és nem érdekelte,hogy mit csinálok még is el kell löknöm magamtól.

/Pár nap elteltével/
Kornelia és Ashton kibékültek és többet vannak együtt mint valaha. Sokszor Kornelia szobájából jön ki reggelente és ilyenkor a szívem mindig apró szilánkokra törik. De én döntöttem így...el kell fogadnom...de talán az egészben az fáj a legjobban,hogy levegőnek néz. Nem néz rám,ha köszönök nem reagál mintha ott se lennék. Fáj,de idővel jobb lesz. Remélem.
Kornelia,Felicia és az anyjuk elmentek egész napos vásárlásra egy közeli városba. A ház már tisztaságba volt így most már nekem is kijár a pihenés. Leslattyogtam a lépcsőn és arra számítottam,hogy senki se lesz lent erre ott ült Ő a kanapén és engem nézett.
-Szia. -arcán mosoly terült szét. Váratlanul ért,hogy most hirtelen tudomást vesz rólam.
-Szia.- köszöntem vissza kissé durcásan amit meg is érzett.
-Mi van?- vakarta meg a tarkóját.
-Hogy mi van? Kérdezd magadtól inkább. Te nézel engem levegőnek nap mint nap, ha köszönök nem vagy képes vissza köszöni inkább Kornelia szájába bújsz. És még tőlem kérdezed,hogy mi van? -mordultam fel és dühösen néztem rá.
-De hisz te kértél rá. Én csak nem akartalak bajba keverni. -hangja lágy volt és bársonyos.
-Attól még rosszul esett. -vettem vissza a hangomból és elindultam be a konyhába ahol ma én vagyok a soros mivel Rose néni szabadságol.
-Én ugyan úgy szeretnék veled több időt lenni mint amikor mondtam. -rekedtes hangon búgta a fülembe mire a testem megfeszült nehogy észre vegyen valaki de nagyon is élveztem a közelségét.-Ennyire nem jövök be neked? -a hátam mögött állt még mindig és végig simított csupasz vállamon mire kirázott a kellemes érzés.
-Ashton nem erről van szó. Kornelia pasija vagy aki mondhatni a főnököm és eltiltott tőled. -fordultam vele szembe,de meg is bántam mert centikre volt egymástól a fejünk. Azok az ajkak.
-Engem csak te érdekelsz. Azért vagyok Korneliával,hogy a közeledbe lehessek. Hát nem vetted észre? -édes mosollyal néz rám a szívem pedig úgy repdes mint aki mindjárt kirepül a helyéről.
Ó édes istenem. Csókolj meg,kérlek! -Sasha...- leheli ajkamra a nevemet ezzel vissza rázva a valóságba és rájövök,hogy nem csak álmodom.
-Hmm.- csak ennyit tudok mondani de egy nyögés hagyja el rögtön a számat mikor Ashton belemarkol a seggembe. Nem veszi le onnan a kezét csak markolja és markolja míg a szája rátapad az enyémre és heves csókba kezdünk. Bele nyögök a csókunkba mikor erősen megmarkol és a hajába vezetem a kezemet mire neki hagyja el morgás a száját. Ez egy olyan pillanat amiért azt mondja az ember,hogy érdemes élni.
Nyelve bejutást kér, szét nyitom a két ajkamat és megadom neki. Nyelveink tüzes táncot járnak egymással és én egyre jobban érzem hasamba lévő pillangókat verdesni.
Mielőtt levegő hiány végett végleg elválunk egymástól gyengéden meghúzom fogaimmal az alsó ajkát mire felnyög és rácsap a seggemre.
Ashton a derekamat öleli és édes puha csókokkal hinti be a nyakamat mikor nyílik az ajtó és Kornelia vér tüzes feje jelenik meg.
-Te büdös ribanc. -akkora lendülettel ront nekem,hogy Ashton még felfogni se tudja mi történik.
-Mi a szart képzelsz már magadról? -keze egymás után lendül és mind az arcomon csattan. A könnyeim elerednek és sírva a földre csúszok. -Takarodj innen. -sipít és oldalamba rúg egy 10cm sarkú cipővel.
Ashton rántja le rólam mire Kornelia idegbetegen csapkodja magát.
-Takarodj innen nem hallod? -ordítja miközben lassan felállok a földről és a 2 másik banya is megjelenik.
-Menj fel a szobádba és majd hívlak ha döntésre jutottunk. -mutat fel az emeletre Caroline mire gyors léptekkel elindulok fel.
-Ashton te pedig menj haza.- hallom ahogy csukódik az ajtó és az én szívem is így zárul be...

5.rész

5.rész

-Elhiszem,hogy össze zavartalak. -nevetett fel kínosan. -Csak megszeretnélek jobban ismerni.- mosolygott rám amit viszonoztam,bár nem azt mondta,hogy szeret és,hogy legyek a barátnője mert ugyebár ez nem álmok országa.

-Ashton talán te elfelejtetted,hogy cseléd vagyok? -nevettem fel. 

-És? Engem nem érdekel,hogy mit csinálsz csak azt tudom,hogy szeretnék veled több időt eltölteni. -jó nekem ez felért egy szerelmi vallomással. 

-Ashton számomra ez nem ilyen egyszerű. -hajtottam le a fejemet. Hogy is érthetné meg? Szerető családja van akik bármikor támogassák anyagiakkal is akár, és nem kell tűrnie a sértéseket nap mint nap. Ő nem tudja milyen az én világom és én se tudom milyen az övé de teljesen ellentétek vagyunk.-Ashton nekem most mennem kell. -riadtam meg amikor megláttam Korneliát az erkélyen,hogy minket vizslat. A fenébe! Az erkélyéről simán belehet látni a tiszta mezőt egészen az erdő elejéig szép kilátása van mindenre esetleg egy két fa csak zavar be.

Gyors léptekkel elindultam míg végül már futottam a házig. 

-Te szemét ribanc!Mit képzelsz ki vagy te,hogy csak úgy rámászol a pasimra? -ordított rám majd éles ütést éreztem az arcomon. A cm-es körmei hosszú piros csíkot hagytak maguk után.

-Ne lássalak meg a közelében még egyszer. Világos voltam? Mert ha nem megnézheted magad majd az utca sarkon te semmire kellő. -bólintottam egy aprót majd feliszkoltam a szobámba és magamra is zártam.

Ashton ismerkedni akar. Kornelia nem akar a közelében látni. És én mit akarok??? Az érdekel valakit? 

Mélyen a gondolataimba voltam merülve míg arra fel nem riadtam,hogy hisztérikusan ordítanak és hisztiznek. Mi van itt? Jah csak a szokásos.

Megdörzsöltem a szememet majd félig kinyitottam az ajtómat,hogy jobban halljam mi folyik lent.

-Az miatt a ringyó miatt Ashton dobott engem! -Kornelia idegbajosan vagdosta a párnákat és olyan volt a feje mint egy most szabadult pszichopatának.

-De nem is szeretted,akkor mi bajod? -halottam Felicia ideges hangját.

-Nem érted? Az miatt dobott engem Ashton. Az miatt a senki miatt. -ordibált egy oktávval hangosabban mire már az én fejem fájt,akkor gondolom Feliciának milyen kellemes lehet...bár belegondolva megérdemli.

-És most mit teszel? -hallottam a kérdést mire össze rezzentem.

-Kidobatom a házból. Menjen az utcára onnantól meg már nem érdekel. -a torkomban nagy gombóc nőtt amitől nem kaptam levegőt. De mielőtt gondolkoztam volna már cselekedtem.

-Kérlek ne dobj ki. Esküszöm nagy ívbe kerülöm Ashtont csak kérlek ne tegyél utcára. -rohantam le a lépcsőn és meggyalázva saját magamat könyörögtem Korneliának aki gúnyos vigyorral bámult.

-Utolsó esély. -kifújtam a levegőt a megkönnyebbüléstől. 

-Köszönöm.- bólintottam majd kimentem szellőztetni a fejemet.

-Minden rendben? -zökkentett ki Ashton a gondolataimból. -Csak olyan hirtelen elrohantál. 

-Ashton,kérlek ne haragudj de nem fog menni. Tényleg kedvellek de egyesen nem tudják elviselni. Bocsánat. - adtam az arcára egy első és utolsó puszit majd -elnézést mosollyal- elbúcsúzva vissza mentem a házba.