5.rész

5.rész

-Elhiszem,hogy össze zavartalak. -nevetett fel kínosan. -Csak megszeretnélek jobban ismerni.- mosolygott rám amit viszonoztam,bár nem azt mondta,hogy szeret és,hogy legyek a barátnője mert ugyebár ez nem álmok országa.

-Ashton talán te elfelejtetted,hogy cseléd vagyok? -nevettem fel. 

-És? Engem nem érdekel,hogy mit csinálsz csak azt tudom,hogy szeretnék veled több időt eltölteni. -jó nekem ez felért egy szerelmi vallomással. 

-Ashton számomra ez nem ilyen egyszerű. -hajtottam le a fejemet. Hogy is érthetné meg? Szerető családja van akik bármikor támogassák anyagiakkal is akár, és nem kell tűrnie a sértéseket nap mint nap. Ő nem tudja milyen az én világom és én se tudom milyen az övé de teljesen ellentétek vagyunk.-Ashton nekem most mennem kell. -riadtam meg amikor megláttam Korneliát az erkélyen,hogy minket vizslat. A fenébe! Az erkélyéről simán belehet látni a tiszta mezőt egészen az erdő elejéig szép kilátása van mindenre esetleg egy két fa csak zavar be.

Gyors léptekkel elindultam míg végül már futottam a házig. 

-Te szemét ribanc!Mit képzelsz ki vagy te,hogy csak úgy rámászol a pasimra? -ordított rám majd éles ütést éreztem az arcomon. A cm-es körmei hosszú piros csíkot hagytak maguk után.

-Ne lássalak meg a közelében még egyszer. Világos voltam? Mert ha nem megnézheted magad majd az utca sarkon te semmire kellő. -bólintottam egy aprót majd feliszkoltam a szobámba és magamra is zártam.

Ashton ismerkedni akar. Kornelia nem akar a közelében látni. És én mit akarok??? Az érdekel valakit? 

Mélyen a gondolataimba voltam merülve míg arra fel nem riadtam,hogy hisztérikusan ordítanak és hisztiznek. Mi van itt? Jah csak a szokásos.

Megdörzsöltem a szememet majd félig kinyitottam az ajtómat,hogy jobban halljam mi folyik lent.

-Az miatt a ringyó miatt Ashton dobott engem! -Kornelia idegbajosan vagdosta a párnákat és olyan volt a feje mint egy most szabadult pszichopatának.

-De nem is szeretted,akkor mi bajod? -halottam Felicia ideges hangját.

-Nem érted? Az miatt dobott engem Ashton. Az miatt a senki miatt. -ordibált egy oktávval hangosabban mire már az én fejem fájt,akkor gondolom Feliciának milyen kellemes lehet...bár belegondolva megérdemli.

-És most mit teszel? -hallottam a kérdést mire össze rezzentem.

-Kidobatom a házból. Menjen az utcára onnantól meg már nem érdekel. -a torkomban nagy gombóc nőtt amitől nem kaptam levegőt. De mielőtt gondolkoztam volna már cselekedtem.

-Kérlek ne dobj ki. Esküszöm nagy ívbe kerülöm Ashtont csak kérlek ne tegyél utcára. -rohantam le a lépcsőn és meggyalázva saját magamat könyörögtem Korneliának aki gúnyos vigyorral bámult.

-Utolsó esély. -kifújtam a levegőt a megkönnyebbüléstől. 

-Köszönöm.- bólintottam majd kimentem szellőztetni a fejemet.

-Minden rendben? -zökkentett ki Ashton a gondolataimból. -Csak olyan hirtelen elrohantál. 

-Ashton,kérlek ne haragudj de nem fog menni. Tényleg kedvellek de egyesen nem tudják elviselni. Bocsánat. - adtam az arcára egy első és utolsó puszit majd -elnézést mosollyal- elbúcsúzva vissza mentem a házba.

4.rész

4.rész

A francba! Minek az ébresztő a telefonon ha nem ébreszt? Miután csekkoltam,hogy én nem állítottam be,hogy ébresszen dühöngve trappoltam a  szekrényemhez. Felvettem egyik cselédruhát majd miután elkészültem,kiléptem az ajtómon és lentről kuncogás szűrődött fel. Mély levegőt vettem majd kifújva indultam le a nappaliba.
-Jó reggelt.-mormogtam de gondolom úgy se hallott a szerelmes pár.
-Neked is Sasha. -kaptam a választ mire nagy szemekkel oda kaptam a tekintetemet és Ashton mosolyától meglágyult a szívem. Miért pont ő kell neked?
-Hozzál nekem kávét 2 cukorral. -úgy visított Kornelia mint egy kismalac.
1 perc elteltével vittem is ki neki a kávét de így is úgy nézett rám aki legalább fél órát késett a kérésével. Hát csessze meg!
-Nem akarsz leülni? -nézett rám Ashton mikor indultam vissza. Válaszképpen csak megráztam a fejemet.
-Itt van a listád,legyél kész vele időben. -vágta hozzám Kornelia a papírt.
Miért nem lehet tisztelni amit csinálok? Miért kell lenézni ez miatt?
Miután egy óra után elvégeztem a szobák tisztaságát kimentem a kertbe John bácsihoz aki szorgosan tevékenykedett a virágokkal.
-Jó napot! -köszöntem rá hangosan mivel öregségére már nem a legjobb a hallása.
-Jaj aranyom de megijesztettél. -nevetett fel.
-Segíthetek valamibe? -néztem körbe és ahogy láttam van még hátra pár dolog.
-Köszönöm aranyom,nagyon rendes vagy. -mosolygott rám szelíden amit viszonoztam.
-Csak feküdjön le és pihentesse a hátát. -majd elvettem a kapát és elkezdtem lazítani a földet.
Már egy ideje kapálok fülessel a fülembe mikor valaki rám ijeszt.
-Szia. -öleli át valaki hátulról a derekamat mire ijedtemben rávágok a lábára az idegennek a kapával mire felnyög.
-Ú baszki. -kap oda Ashton a fájó lábával mire rám kiül a rémület. -Nyugi,nem vészes. -nevet mikor meglátja a fehérre mázolt arcomat.Arcomra mosoly ül ki.
-Bocsi.- nevetek és leteszem a kapát tőlem messzire. Igen így biztonságos.
-Azért jöttem,hogy megkérdezzem nincs-e kedved sétálni? -vakarja meg a tarkóját így megjelenek a kidolgozott bicepszei. Valaki kapjon el,nyomban elájulok.
-Hát igazából még van pár sor amit nem sikerült befejeznem, és...- de nem tudom befejezni mert John bácsi nevetve közbe vág.
-Menjél csak aranyom így is rengeteget segítettél. -kacsint rám mire én elpirulok és bólintok Ashtonnak.
-Csak felmegyek átöltözni. -mutatok a cselédruhámra majd gyorsan elhagyom a kertet és felszaladok a szobámba.

~Ashton szemszöge~

Amíg Sasha felment átöltözni úgy gondoltam kérdezek az öreg kertésztől.
-Kérdezhetek valamit Öntől uram? -fordulok a kertészhez.
-Persze fiam. -mosolyog.
-Miért bánnak így Sashával Caroline és a lányai?- majd leülök a kertész mellé és várom a választ.
-Sasha túl sok mindenen ment keresztül még is hatalmas szíve van és nagyon szép kislány is amit a ház 3 gráciája nehezen visel el és megpróbálnak ott bele szúrni Sashába ahol csak tudnak. És most,hogy te is a képbe léptél és láthatóan kedveled a kislányt Kornelia mindent megtesz,hogy megkeserítse Sasha egész életét.- megdöbbentem amit az öreg kertész mondott főleg az utolsó mondata.
-Vagyis Korneliának csak egy eszköz vagyok amivel fájdalmat okozhat Sashának? De miért fájna ez Sashának? -a gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe.
-Mert te vagy az első olyan ember Sasha életében aki kiállt mellette. És ez neki sokat jelent. - és ahogy kimondta eszembe jutott a találkozásunk amikor véletlenül rám borította a narancslevet. Valószínűleg hallotta a megjegyzésemet.
-Értem. Köszönöm szépen. -mosolyogtam a kertészre mire Sasha mosolygós arca már fel is tűnt. Annyira gyönyörű és tiszta lelkű. Megbabonáz ahogy azokkal a gyönyörűen csillogó szemeivel rám néz és közben esetleg el is pirul.
Amikor oda ér hozzám megfogom a kezét mire pír önti el az arcát és olyan akár egy angyal.

~Sasha szemszöge~

Fenébe. Észre vette,hogy elpirultam a cselekedetétől. De nem értem. Miért az én kezemet fogja ha Kornelia a csaja? Még,hogy a nők bonyolultak.
Elindultunk ki a parkba leginkább ismerkedtünk és kiderült,hogy van pár közös vonásunk.
-Ashton kérdezhetek valamit? -álltam meg és felé fordultam amikor már egy idő után némán élveztük egymás társaságát.
-Persze. -állt meg ő is de a kezemet még midig fogta. Olyan sokat jelentett ez az érintés...
-Miért pont én? Annyi gyönyörű lány van akit nem használnak ki és nem parancsolgatnak nekik. És barátnőd is van,mégis az én kezemet fogod és velem osztod meg a titkaidat. -a mondandóm végén lehajtottam a fejemet. Lehet,hogy nem kellett volna felhoznom. De most már mindegy.

3.rész

3.rész

Egész nap az "édes szerelmespárt" kellett kiszolgálnom és néznem ahogy enyelegnek egymással. Kornelia szándékosan tette hisz tudja,hogy nincs ellenem Ashton sőt... Felicia pedig állandóan a fülembe suttogott "nézd milyen édesek, te sose leszel ilyen boldog,téged senki se fog szeretni" és a végén mindig csak röhögött. Már megszoktam de fáj. Fáj mert egy ponton igaza van. Senki se szeret...és állandóan csak a szürke kis egeret játszom aki nem mozdul ki így nem várhatom el,hogy bárki is szeressen. Sóhajtva törlöm le a szekrényeket Kornelia parancsára nem mintha ma már nem tisztítottam volna legalább ötször le.
-Nekem te ne mond meg mit csináljak!-morogtam oda amikor Ashton kiment a mosdóba.
-Jó, akkor holnap már mehetsz is az utcára úgy is csak a terhünkre vagy. -vágta oda hozzám. Teher. Teher vagyok az embereknek. Semmi több...
A könnyeim patakként csurogtak le az arcomon és Kornelia már sehol se volt.
-Sasha mi a baj?- Ash aggódó tekintettel teremt előttem és engem figyelt. Miért csinálja ezt? Ne foglalkozzon velem! Ne érdekelje,hogy mi van velem! És ne álljon ki értem! Csak hagyjon békén!
Az helyet,hogy a fejéhez vágtam volna csak ölelésbe vont és szorosan tartott a karjaiba. Otthon...két kar...nyugalom,biztonság,szeretet otthona. Ezt jelentette számomra Ashton.
Az ajtófának dőlve Kornelia figyelt minket gyilkos tekintettel így amikor észre vettem rögtön kibújtam a biztonságot adó karok közül és mit sem törődve Ashtonnal kirohantam az udvarra.
Sosem voltam olyan aki nagy lábakon éli a tinédzser korait aki bulikba jár,kocsmába vagy épp barátokhoz... én voltam az aki elmenekült a feszültség elől ki egy kis legelőn egészen az erdőig ahol az ösvény már maga volt számomra a nyugalom.
Aki mindig egy kis kosárba gyűjti a leveleket makkokat,gesztenyéket... aki mosolyog ha a szél a hajába kap és a haja eltakarja az arcát és úgy érzi mintha repülne.
Repülni...a mindenség felett. A gondolkodásom nem egyezett a magam korosztályával... mindig valamivel előrébb voltam.Csak sétáltam...gondolataimba merülve nem tudva hova lépek a lábam vitt a saját feje után.
Már csak akkor tértem vissza a való világba amikor éreztem,hogy nekem jönnek a hirtelen jött fény pedig majd kiégette a retinámat. Hol vagyok? Központba... hisz az erdőből a városba lehet kijutni. Klasz. Hogy jutok vissza? Pénzem nincs, vissza gyaloglás maradt az egyetlen esélyem de mire vissza érek észre vesznek,hogy elmentem. Hamarabb vissza kell jutnom,mielőtt keresnének.
-Hé Sasha hát te?- hallottam meg egy ismerős hangot. Aww köszönöm,köszönöm,köszönöm.
-Szia Luke.- mosolyogtam majd átölelt amit boldogan viszonoztam. -Sok volt a séta.- nevettem majd elindultunk Luke-al.
-Figyelj, haza tudnál fuvarozni? Nem akarom,hogy meglássák,hogy elmentem. -néztem messzebbre csak,hogy kerüljem a tekintetét.
-Semmiség. De előtte üljünk már be valahova és nyugi Carolint majd elintézem. -kacsintott biztatóan mire vállat vonva elindultam Lukeal egy kávéházba.
Meglepően jól telt a társalgás ha csend is volt az kellemes csend volt és magamon is meglepődtem,hogy ennyit tudok beszélni. És talán még Lukeot se untattam.
-Ne! Tényleg? -fogtam a hasamat a nevetéstől amikor épp azt mesélte,hogy ismerkedett meg Ashtonnal.
-Sosem felejtem el bár szerintem ő se. -nevetett Luke.
Már vissza fele tartottunk a kocsihoz majd 5 perc kocsikázás után meg is érkeztünk.Meglepő módon nem féltem a következményektől. Jót tett ez a kikapcsolódás.
-Nagyon jól éreztem magamat. Máskor is megismételhetnénk. -mosolygott rám Luke miután kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Szerintem is. -nevettem majd beléptünk a házba ahol szúrós tekintettekkel találtuk magunkat szembe.
Luke bátorítóan megszorította a kezemet majd egy aprót bólintott én pedig elindultam fel az emeletre.
-Hova kisasszony?-szólt utánam Caroline.
Hátra fordultam de csak Ashtont vettem szemügyre aki zavarodott állt majd újra elindultam fel és Luke pedig magyarázkodásba kezdett. Köszi Luke adósod vagyok.

2.rész

2.rész

...De amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult Ashton fehér pólójára mire ijedtembe a szám elé kaptam a kezemet.
-Te nyomorult! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Minden amit a kezedbe veszel csak össze törik vagy a másiknak ártasz vele. -ordított le Kornelia a feje már úgy nézett ki mint egy robbanni készülődő vulkán.
-Ne haragudj. Nem akartam,tényleg. -próbáltam eltüntetni Ashton pólójáról,hogy ne szívja be jobban de a narancslé egy nap foltot hagyott a mellkasán. -Annyira sajnálom. -hajtottam le a fejemet és legördült egy könnycseppem.
-Semmi baj Sasha. -megfogta a remegő kezemet a másikkal pedig az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett a gyönyörű zöld szemei egyszerűen megigéztek.
-Takarodj innen. Látni se bírlak. -és "nővérem" hisztérikus sikítása zavarta meg a pillanatunkat.
Lehajtott fejjel vettem utamat felfelé de a lépcső alján hallottam Ashton megjegyzését ami a szívemet megdobogtatta.
-Nem beszélhetsz így senkivel főleg nem vele. -a hangja határozott volt és kiállt mellettem,ő volt az első aki mióta itt vagyok megvédett és szembe szállt Korneliával értem.
Ajtó csukást hallottam...elment...láthatlak még valaha is Ashton? Legalább megköszönni? A szívembe loptad magadat.
Bezártam a szobám ajtaját könnyes szemmel ugyan de mosolyogva dőltem be az ágyamba és hunytam le a szemeimet,hogy újra láthassam Őt.

/Másnap/
-Corner ki az ágyból és irány takarítani. -dübörgött az ajtómon Caroline és kiabált be amivel mindig elérte,hogy elvegye a kedvemet az alvástól.
-Fent vagyok.- dörmögtem ki.
-5 perced van elkészülni és gyere le a nappaliba utána,beszélni valónk van. -most már halkabban mondta de a hangja számomra így is élesnek bizonyult.
Egy újabb pofon, újabb fejmosás, és kétszer ennyi munka...mit kell ezen még beszélni???
-Sasha. -ordított fel amikor letelt az általa adott 5 perc én pedig a cipőmmel szarakodva kinyitottam az ajtót majd lementem ahol a két gráciával ült.
-Ribanc. -röhögött Kornelia.
-Aki mondja.- sziszegtem oda de amint elhagyta a számat éles csattanást éreztem az arcomon.
Ne várja már el,hogy hagyom,hogy a ribanc lánya engem szidjon. Elegem van belőlük!
-Most pedig halljam.- rivallt rám Caroline és a szeme szikrákat szórt.-Isteníts.
Kikerekedett szemekkel néztem rá...egy jó jelzőt nem tudok rá mondani könyörgöm.
-Halljam.- majd megfogta a hajamat és egy óriásit rántott rajta.
Hazugság,hazugság hátán. Ahányszor csak vettem kettőnél több lélegzet vételt újra rántott a hajamon amitől a szememben fokozatosan gyűltek a könnyek.
Lehunyt szemmel térdeltem már a kanapénál és tűrtem amit csinál.
A könnyeim már szaporán hullottak mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Ashton. Amint meglátta Caroline elengedte a hajamat és oda sziszegte,hogy takarodjak. Nem kellett több, erőt vettem magamon és rohantam be a konyhába.
-Mit művelt Sashával? -hallottam Ashton haragos hangját,nem tudom mennyit látott de remélem nem sokat.
-Csak kereste a fülbevalómat. -nevetett idegesen Caroline majd behívatott.
-Drágám hozol be nekünk valami hűsítőt, de most már óvatos legyél. -nevetett a nagynénim kínjában.
Megigazítottam a hajamat és óvatos léptekkel indultam ki a csapó ajtón.
Először a 3 hiénának adtam oda amit kértek majd oda nyújtottam Ashtonnak is akinek a meleg mosolyától feloldódott a hasamban lévő feszültség. Túl kedves hozzám...ezt a fajta közelség számomra még új...nem tudom hova tenni és,hogy biztosra vehetem-e a viselkedését. Félek az érzésektől. Félek érezni.
-Szia. -mosolygott rám kedvesen amit viszonoztam majd a mögöttem lévő krákogást halván sóhajtottam egyet és elindultam a konyha felé. Utállak Kornélia...
-Ashton aranyom arra gondoltam,hogy te és Kornélia a drága kislányom nagyon édes pár lehetnétek. -hallottam meg az ajtón át Caroline édes mázos hangját majd annyira kinyitottam a csapó ajtót,hogy lássam a reakciókat.
-Ööö... nem tudom mit mondjak. -vakarta meg zavartan a fejét Ashton mire belőlem elégedett sóhaj tört a felszínre.
-Adjatok egymásnak esélyt utána majd kialakul. -Caroline tovább fűzte Ashtont és én bíztam benne,hogy nemet mond ezért szívem repdesett a boldogságtól.
-Rendben miért ne? -nevetett fel Ashton majd Kornélia a nyakába ugrott és ezzel a szívem darabokra is tört mely érzéseket táplált és hitt Ashtonba...

Sziasztok!!!♥ Itt is lenne a 2.rész ami remélem tetszett és kapok pár véleményt ♥ Aki olvassa a blogomat és tudd légyszi iratkozzon fel nagyon jól esne. Köszönöm ♥ Pusziiii :*

1.rész

1.rész

Egy újabb nap. Egy újabb utálatos nap. Egy újabb utálatos és bosszantó nap. A nap sugarai már besütöttek a szobába amire kipattantak a szemeim és leestem az ágyról. Caroline sose tűrte ha elaludtam és nem időben álltam neki a házi munkának. De mivel nem az ordítására keltem feltételezem nincs itthon ami már jól indította a napomat amennyire ebben a házban lehet jó kedvem.

A szobám csak azért volt nagy mert ebben a házban nincs kicsi szoba de a többihez viszonyítva enyém jóval kisebb mint a két "nővéremnek". 

Elkészült a reggeli rutinom majd a tükörben megigazítottam a ruhámat. Kornelia és Felicia már amikor kisgyereknek ide kerültem el akartak taposni. A sejtésem,hogy miért még mindig ugyan az: irigyek rám. Mert engem nem a pénzes anyám tart el, nem azért van eszem mert a tanáraimat lefizették és nem a pénz befolyása miatt szeretnek. 

Amikor óvatosan kinyitottam az ajtót felnyögtem mert az ajtómon ott díszelgett a mai teendőim listája. Hogy tudnak ennyi mindent össze írni??? Ha én mindent elvégzek nekik ők mit csinálhatnak egész nap? Oké Felicia biztos a pasijával van amióta össze jöttek szerencsére alig futok vele össze. Kornelia az elviselhetetlenebb biztos azon filózik, hogy melyik drága ruhát vegye meg ami illik neon körméhez. Caroline pedig gondolom a masszás szalonba kényezteti magát. És nekem mi jár? Egész nap tisztítom a házat, porszívózok,felmosok,ruhákat mosok és főzök... és kapok érte dicsérő szavakat?Hol már...:D csak azt keresik hol köthetnek belém...de már megszoktam és szerencsére annyi pénzt kapok,hogy tudjak magamnak minden hónapban valami ruhát venni ami éppen kell. 

Már megtanultam panaszkodással nem érek el semmit. Ezért hát megtanultam elfogadni az életemet.

De azért sokkal nyugodtabb lennék ha tudnám,hogy úgy fejeződik be majd a mesém mint Hamipüpőkének. 

Felvettem a kötényemet és neki álltam a minden napos teendőimnek. Bekapcsoltam egy jó kis pörgős rock számot ami mindig jobb kedvet add a takarításhoz. 

1 órája,hogy takarítok és már csak a konyha van. Elégedetten törlöm meg az izzadt homlokomat majd neki látok az utolsó helyiségnek is amikor nyílik az ajtó.

-Sasha Corner!!! Még mindig nem vagy kész? Mit csináltál eddig? -üvölt le rögtön Caroline mire én lesütöm a szememet.

-Elnézést. Mindjárt kész vagyok. -mondom szinte a talajnak.

-Ajánlom is ugyanis ma vendégeink lesznek. -tapsikol a nagynénim mire mögötte betipeg 10cm magassarkúján Kornelia.

-Kik jönnek anyu? - veti le magát a kanapéra rólam szerencsére tudomást se véve.

-Oliver bácsikátok fia és a barátja. -mosolyog a lányára.

Beáll a csend addig én elvégzem a maradék munkámat ami kimaradt.

-Kész vagyok Caroline nénikém. -szólok mire rám kapja tekintetét.

-Rendben,remélem nem lesz panasz  mert akkor csúnyán megjárod. -fenyeget a mutatóujjával. 

Csak bólintok és elindulok fel a szobámba.

-Csicska, de ugye nem ebbe akarsz megjelenni majd? -röhögött fel Kornelia és végig mutatott rajtam. Egyszer a nyakának ugrok.

-Igazad van kislányom. Igaz,hogy csak felszolgálónak jelensz majd meg, de ne ilyen ruházatba kelljen szégyenkeznünk miattad. Amúgy is honnan volt ilyen ruhára pénzed? (jó minőségű fekete csőnadrág és ujjatlan fekete trikó) -üt felém újsággal Caroline mire bennem felmegy a pumpa de lecsillapodok mielőtt olyat mondanék amit később csak én bánok meg.

-Megspórolt pénzemen vettem. És mit vegyek fel? -néztem a nénikémre aki értetlenül nézett.

-Valami cselédlányosat ha már egyszer az vagy. -röhög Kornelia.

Szó nélkül feliszkolok a szobámba majd kifújva a levegőt remegve az ágyamra dőlök. Annyira megfojtogatnám akár csak egy kanál vízben is.

Mivel a szekrényem tele van cselédruhával fújtatva de felvettem az egyiket aminek elég rövid volt a szoknyája így kiemelte a hosszú napbarnított lábaimat. 

Oliver bácsit és fiát Luke-ot ismerem de a harmadik,hogy kilehet gőzöm sincs.

Időközben hallottam,hogy megérkezett Felicia is és ide hallottam a nyávogásukat. Pfúúú már csak ettől felszökik az agyvizem.

-Sasha gyere le. Megérkeztek a vendégeink. -kiállt fel nyájasan Caroline. Na ilyenkor bezzeg tud nyalizni még nekem is.

Intelligens mosollyal lesétáltam a hatalmas nappaliba ahol már mindenki engem várt.

Kornelia gyilkos pillantásokkal illetett de én csak kedvesen rámosolyogtam.

Luke barátját kutattam a szememmel majd megláttam...visszafojtott lélegzettel néztem az előttem álló srácot. 

-Ashton Irwin vagyok és Melbourn-ból költöztem ide Sydneybe.- mosolya meleg volt és barátságos és ultra sexy. Alsó ajkamat harapdálva néztem őt ahogy szépen formázza a kimondott mondatait és gödröcskéi megjelennek az arcán.

A két vipera rögtön rávetette magát és elkezdtek ájuldozni milyen jóképű és izmos, majd incselkedve fülig érő mosollyal elkezdtek magukról beszélni. Én meg mint egy kis szürke egér meglapultam hátul. Rosszul esett,hogy engem levegőnek néznek mintha nem is léteznék. Pedig nekem is van szívem.

-És téged,hogy hívnak szépségem? -a pupilláim kétszeresére nőttek és csak bámultam,amikor Ashton elém lépett. Tényleg hozzám beszél?

Megköszörültem a torkomat és viszonoztam a mosolyát mielőtt bemutatkoztam volna.

-Sasha vagyok.Sasha Corner. -mosolyogtam majd lehajtottam a fejemet.

-Örülök,hogy megismerhetlek Sasha. -nyújtott kezet amit habozás után viszonoztam de meg is bántam amikor megláttam Kornelia tekintetét. 

-Drágám nem vagy szomjas ha már a cseléd nem csinálja a dolgát? -bájolgott Kornelia aki Ashtont nézte, aki viszont még mindig rajtam pihentette tekintetét. 

-Egy pohár víz jól esne,köszönöm. -mosolygott de én csak földbe gyökerezett lábakkal álltam előtte.

-Hahó Hamipüpőke nem hallottad? Hozzál vizet Ashtonnak. -mutatott az ajtó felé mire 90 fokos szöget véve mentem be a konyhába.

-Nem könnyű ugye? -rázta szomorkásan a fejét a szakácsnő mire keserű mosollyal megráztam a fejemet. 

-Nem. -majd fogtam a vizet és amit általában a többiek isznak, elindultam a csapó ajtón de amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult...

Prológus

Csak egy cselédlány!

Mihez tudod kötni az életedet amikor az úgy játszódik le mint egy herceg nőé? Hamipüpőke meséje az én mesém is. Hogy miért mondom ezt? 

Mert csak egy cselédlány vagy a nénikéd házában és köteles vagy elvégezni a parancsait mivel ha kidob mehetsz az utcára. 

A szüleim kiskoromban haltak meg gyilkosságba keveredtek bele és mivel akkor voltam 3-4 éves így nincs sok emlékem róluk amit őrizhetnék. A gyámhatóság a nagynénimhez költöztettek be aki szinte akkora házban él mint egy kastély és abban ő az úrnő. De számomra csak egy zsémbes boszorkány. 

És mi teszi még kerekebbé a mesémet? A két gonosz,nagyképű,beképzelt "nővérem"... emlékeztek a mesében arra a kér szipirtyóra ugye? Ők se másak csak épp a beszédük és az öltözékük sokkal másabb a mai korhoz tartoznak...amúgy agyi szintjük a nullát veri a gőgösségükről nem is beszélve. És a parancsolgatáshoz annyira értenek mint az anyjuk... rühellem ezt a 3 hárpiát.

De az életem és Hamipüpőke élete egy dologban merőben eltér...én nem jutok el egy puccos bálba nem veszítem el ott az üvegcipellőmet és nem jön értem egy daliás herceg sem... mert ez az én kicseszett világom...Üdvözöllek Sasha Corner elbénázott életében...!!!

Sasha Corner!

Tarts velem ha érdekel Sasha életének felfordulásának oka!!!