4.rész

4.rész

A francba! Minek az ébresztő a telefonon ha nem ébreszt? Miután csekkoltam,hogy én nem állítottam be,hogy ébresszen dühöngve trappoltam a  szekrényemhez. Felvettem egyik cselédruhát majd miután elkészültem,kiléptem az ajtómon és lentről kuncogás szűrődött fel. Mély levegőt vettem majd kifújva indultam le a nappaliba.
-Jó reggelt.-mormogtam de gondolom úgy se hallott a szerelmes pár.
-Neked is Sasha. -kaptam a választ mire nagy szemekkel oda kaptam a tekintetemet és Ashton mosolyától meglágyult a szívem. Miért pont ő kell neked?
-Hozzál nekem kávét 2 cukorral. -úgy visított Kornelia mint egy kismalac.
1 perc elteltével vittem is ki neki a kávét de így is úgy nézett rám aki legalább fél órát késett a kérésével. Hát csessze meg!
-Nem akarsz leülni? -nézett rám Ashton mikor indultam vissza. Válaszképpen csak megráztam a fejemet.
-Itt van a listád,legyél kész vele időben. -vágta hozzám Kornelia a papírt.
Miért nem lehet tisztelni amit csinálok? Miért kell lenézni ez miatt?
Miután egy óra után elvégeztem a szobák tisztaságát kimentem a kertbe John bácsihoz aki szorgosan tevékenykedett a virágokkal.
-Jó napot! -köszöntem rá hangosan mivel öregségére már nem a legjobb a hallása.
-Jaj aranyom de megijesztettél. -nevetett fel.
-Segíthetek valamibe? -néztem körbe és ahogy láttam van még hátra pár dolog.
-Köszönöm aranyom,nagyon rendes vagy. -mosolygott rám szelíden amit viszonoztam.
-Csak feküdjön le és pihentesse a hátát. -majd elvettem a kapát és elkezdtem lazítani a földet.
Már egy ideje kapálok fülessel a fülembe mikor valaki rám ijeszt.
-Szia. -öleli át valaki hátulról a derekamat mire ijedtemben rávágok a lábára az idegennek a kapával mire felnyög.
-Ú baszki. -kap oda Ashton a fájó lábával mire rám kiül a rémület. -Nyugi,nem vészes. -nevet mikor meglátja a fehérre mázolt arcomat.Arcomra mosoly ül ki.
-Bocsi.- nevetek és leteszem a kapát tőlem messzire. Igen így biztonságos.
-Azért jöttem,hogy megkérdezzem nincs-e kedved sétálni? -vakarja meg a tarkóját így megjelenek a kidolgozott bicepszei. Valaki kapjon el,nyomban elájulok.
-Hát igazából még van pár sor amit nem sikerült befejeznem, és...- de nem tudom befejezni mert John bácsi nevetve közbe vág.
-Menjél csak aranyom így is rengeteget segítettél. -kacsint rám mire én elpirulok és bólintok Ashtonnak.
-Csak felmegyek átöltözni. -mutatok a cselédruhámra majd gyorsan elhagyom a kertet és felszaladok a szobámba.

~Ashton szemszöge~

Amíg Sasha felment átöltözni úgy gondoltam kérdezek az öreg kertésztől.
-Kérdezhetek valamit Öntől uram? -fordulok a kertészhez.
-Persze fiam. -mosolyog.
-Miért bánnak így Sashával Caroline és a lányai?- majd leülök a kertész mellé és várom a választ.
-Sasha túl sok mindenen ment keresztül még is hatalmas szíve van és nagyon szép kislány is amit a ház 3 gráciája nehezen visel el és megpróbálnak ott bele szúrni Sashába ahol csak tudnak. És most,hogy te is a képbe léptél és láthatóan kedveled a kislányt Kornelia mindent megtesz,hogy megkeserítse Sasha egész életét.- megdöbbentem amit az öreg kertész mondott főleg az utolsó mondata.
-Vagyis Korneliának csak egy eszköz vagyok amivel fájdalmat okozhat Sashának? De miért fájna ez Sashának? -a gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe.
-Mert te vagy az első olyan ember Sasha életében aki kiállt mellette. És ez neki sokat jelent. - és ahogy kimondta eszembe jutott a találkozásunk amikor véletlenül rám borította a narancslevet. Valószínűleg hallotta a megjegyzésemet.
-Értem. Köszönöm szépen. -mosolyogtam a kertészre mire Sasha mosolygós arca már fel is tűnt. Annyira gyönyörű és tiszta lelkű. Megbabonáz ahogy azokkal a gyönyörűen csillogó szemeivel rám néz és közben esetleg el is pirul.
Amikor oda ér hozzám megfogom a kezét mire pír önti el az arcát és olyan akár egy angyal.

~Sasha szemszöge~

Fenébe. Észre vette,hogy elpirultam a cselekedetétől. De nem értem. Miért az én kezemet fogja ha Kornelia a csaja? Még,hogy a nők bonyolultak.
Elindultunk ki a parkba leginkább ismerkedtünk és kiderült,hogy van pár közös vonásunk.
-Ashton kérdezhetek valamit? -álltam meg és felé fordultam amikor már egy idő után némán élveztük egymás társaságát.
-Persze. -állt meg ő is de a kezemet még midig fogta. Olyan sokat jelentett ez az érintés...
-Miért pont én? Annyi gyönyörű lány van akit nem használnak ki és nem parancsolgatnak nekik. És barátnőd is van,mégis az én kezemet fogod és velem osztod meg a titkaidat. -a mondandóm végén lehajtottam a fejemet. Lehet,hogy nem kellett volna felhoznom. De most már mindegy.