10.rész

10.rész

Első napom. Első napom iskolában. Első napom mint egy normális fiatal.

Idegesen járkálok a szobámban és arra gondolok,hogy jó döntést hoztam-e... majd kiderül. Belevágok. Felveszek egy koptatott fekete nadrágot és egy ujjatlan fekete-csíkos pólót majd pár kiegészítőt. Beteszem egy kis táskába a telefont,kulcsot és jegyzet füzetet egy tollal. Idegesen kifújom a levegőt majd elindulok le a nappaliba ahol már várnak rám.

-Hülye vagy,hogy suliba akarsz járni.- nevet fel Felicia mire Kornelia helyeslően bólint.

-Majd meglátja. -dobja hátra hajzuhatagát és elindul az ajtóhoz.

Felhúzom a bakancsomat majd bedugom a fülhallgatómat és elindulok utánuk.

10 perc séta után megérkezünk egy nagy épülethez és máris izzad a tenyerem,hogy fogok az osztályokhoz találni.

-Második emelet folyosó végén van az igazgatói. Na puszi.-ezzel magamra is hagynak és boldogulok ahogyan akarok. 

Elindulok arra amerre mondta Kornelia és megkönnyebbülve érek az ajtó elé,hogy nem vesztem el...eddig.

Miután mindent sikeresen elvégeztem, megkerestem az osztályomat és beültem órára...
Nap végére megbizonyosodtam róla nem is olyan egyszerű mint ahogy gondoltam.
-Szia Sasha na milyen volt az első napod? -kérdezte mosolyogva Caroline.
-Nehéz. Alig tudtam követni miről beszél a tanár. -nevettem fel majd leültem a kanapéra.
-Azt gondoltam,hogy nehéz lesz. Na mi lenne ha kérnénk segítséget,hogy felzárkózz a többiek után mert így nincs sok értelme koptatni a padot. -ült le velem szembe nénikém.
-Jó ötlet. De még is ki segítene? -vakartam meg a fejemet.
-Én szívesen segítek ha gondolod. -lépett be mosolyogva Ashton a szívem pedig vadul kalapált.
Csak őt ne!!!
-Az remek lenne. Sasha mit gondolsz? -nézett rám nénikém mire lesápadt az arcom. -Ne aggódj Kornelia miatt. -nevetett mikor látta elszörnyedt arcomat.
Kétségtelen, kell a segítség,hogy bírjam a tempót a suliba. De pont ő? Pont Ashton segítsen? Akit annyira elakarok felejteni???
-Hahó. -integetett előttem Caroline. -Elfogadod Ashtont,hogy korrepetáljon?
Egy aprót bólintottam...ez lesz a legrosszabb döntésem.
-Remek.Beszéljétek kinek mikor jó. Jó tanulást. -majd felállt Caroline és itt hagyott vele kettesbe. A kezem izzadt,torkomba gombóc volt és feszült voltam...nagyon feszült.
-Nekem szinte bármikor jó. -ült le a másik kanapéra.
-Nekem is. Akár most is. -erőltettem magamra mosolyt. -De menjünk fel a szobámba. -fogtam meg a táskámat ő pedig követett.
Bejött utánam,becsukta maga mögött az ajtót és amikor elindultam az ágyam felé ő a kezem után kapott és magához húzott. Neemmm...nem fog velem szórakozni.
-Ashton nincs köztünk semmi. Csak korrepetálsz. Szóval örülnék ha elengednél. -rántottam volna ki a kezemet de ő még mindig fogta.
-Annyira sajnálom. Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tényleg sajnálom. -nézett a szemembe a szomorú tekintettéltől nyeltem egy nagyot és szaporábban vettem a levegőt.
De miért én érezzem szarul magamat amikor ő cseszett el mindent?
-Szóval kezdjük a kémiával?-mivel engedett a szorításából kihúztam a kezemet és az ágyamra ültem.
-Persze.- majd leült mellém és elkezdett magyarázni. Amikor beszívtam kellemes férfias illatát mindig elmosolyodtam és arra gondoltam milyen jó lehet ezt érezni mikor felkel az ember egy ilyen srác mellett.
-Min mosolyogsz?-nevetett fel Ash mire egész arcomat ellepte a pír és elfordultam tőle. Francba.
Bólintottam,hogy folytassa majd újra elkezdett beszélni valami kvantumszámokról... de kit érdekel a kémia amikor azokba a gyönyörű szemekbe elveszik az ember és a mosolyától amitől megjelennek a gödröcskéi. Csak arra eszméltem fel az álmodozásomból,hogy egy párna nekem repült és hirtelen jött puffanástól hátra estem az ágyra.
-Nem bámulj ennyire feltűnően. -nevetett folyamatosan Ash a morcos arcomat látva.
-Ezt vissza kapod. -fogtam meg két párnát és egyenesen hozzá vágtam.
-Szóval játszani akarsz? -ejtett egy kaján vigyort.
-Te kezdted. -nevettem és rá vetettem magamat az ágyamon fekvő Ashtonra.
Egy párszor méghozzá vágtam a párnát amitől olyan jól szórakozott,hogy végig csak röhögött.
-Gyönyörű vagy amikor nevetsz. -mosolyodott el majd végig simította az arcomat így kiszedve az arcomból egy tincset ami a szemembe lógott.
-Na jó folytassuk a kémiát. -dőltem ki mellé az ágyra.
-Nekem jobb ötletem van. -mosolyodott el és felém mászott.
-Szállj le rólam. -nevettem és próbáltam a kezemmel távol tartani.
-Csak ha kapok egy csókot. -vigyorgott és egyre közelített.
-Tanulásba jöttél segíteni nem pedig smárolni. -a fejem rózsaszín köde pillanatok alatt tűnt el és a vészharag vissza rántott a valóságba.
-És ha a tanulás csak álca volt,hogy veled legyek? -a pozíció ugyan úgy maradt. -Akarlak. A rohadt életbe de még mennyire. -arca komoly volt és végig nézett rajtam amitől ajkamat kezdtem harapdálni és majd kiugrott a szívem.
-Kívánsz? -suttogta a fülembe a keze pedig a pólóm alatt indult felfedezésre. Istenem...
-Ash...ne csináld...nem helyes. -nyögtem fel amikor megmarkolta a mellemet.
-Kiderítem ha nem felelsz.- vigyorgott,majd egyik kezét bedugta a nadrágomba kigombolta és lehúzta. Gyorsan vettem a levegőt és egyre nehezebb is volt.
Letolta a bugyimat és ujját végig húzta a csiklómon.
-Pfúúú cica te aztán nedves vagy. -lágy csókot adott a számra majd a bejáratomhoz vezette a nyelvét és nyalni kezdett. Ezt nem hiszem el. Még csak ellenkezni se ellenkezek de nem is akarom rohadtul élvezem amit csinál.
Nyelve köröket ír le lent amitől egyre jobban és hangosabbat nyögök és egyre jobban rázkódik a testem.
Mielőtt elöntene az orgazmus és elélvezhetnék felemeli a fejét és csak kajánul vigyorog rám.
-Hidd el folytatnám de nem akarom,hogy meghaljanak minket. -nyom egy csókot a két lábam közé.
Gyors mozdulatokkal felhúzok minden anyagot a helyére és messze húzódok Ashtontól amit észre is vesz.
-Ne gyere közelebb. -teszem ki a kezemet és a könnyeim utat törnek maguknak.
-Mi a baj Sasha? -aggódó arccal néz de most már nem érdekli hátrálásom karjaiba tart és csitít.
-Miért szórakozol velem? Miért nem fogod fel,hogy vannak érzéseim és a tetteidnek következménye van? -most már vissza folytatatlanul sírok ő pedig csak figyel. -Ne is válaszolj. Nem érdekel. Csak döntsd már el,hogy mit és kit akarsz! Mert nekem elegem van ebből. -idegesen letörlöm a könnyeimet és felállok az ágyról.
-Most pedig kérlek menj el. -nézek rá ő pedig feláll az ágyról de az ajtó helyett felém veszi az irányt.
-Nem erre van a kijárat. -suttogom mivel már annyira közel van.
Se szó se beszéd megragadja a derekamat magához húz és rá tapad a számra. Vadul falja amitől bele nyögök és csak gyorsít amitől hamarabb is fogy el a levegőnk. Zihálva kapkodom a levegőt és mire feleszmélek ő már nincs a szobámba. Ez lett volna a búcsú csók?

9.rész

9.rész

Egészen estélig kint voltam a vízparton a lábamat lógatva,kavicsokat dobálva a vízbe és virágszirmokat letépve mondogattam...szeret...nem szeret. Az utolsó szirom a szeret szirma volt amitől fájdalom nyílalt belém és lehunytam a szememet. 

Bementem vissza a házba ahol Caroline itta a kávéját és olvasott egy női magazint. 

-Szia Sasha. -mosolygott rám mikor beléptem amit örömmel viszonoztam is. Talán megjavult a kapcsolatunk? -Nem ülsz le? -paskolta meg maga mellett a helyet majd bólintottam és leültem mellé.

-Kérdezhetek valamit? -tettem fel a kérdést ami napok óta a fejembe kering.

-Persze.- nem nézett rám hanem továbbra is az újságon járatta a tekintetét.

-Járhatnék iskolába? -hajtottam le a fejemet de oldalból láttam,hogy rögtön rám kapja a tekintetét majd jó ízűen felnevet.

-Mindenki azért könyörög,hogy maradhasson otthon te pedig azt szeretnéd kérni tőlem,hogy engedélyezzem,hogy mehess iskolába. -nevetése engem is mosolyra késztetett. 

-Talán. -vakartam meg a fejemet. -Nem tudom milyen az. -szégyenlősen újra a talajt pásztáztam. 

-Megengedem. -amint meghallottam felkaptam a fejemet és széles mosoly terült az arcomra.- És ha tudhatom mi ez a hirtelen jött ötlet? 

-Szeretnék többet tudni a világról,mi miért van, kik voltak az elődjeim és csak egyszerűen tanulni. -mosolyodtam el. -És azt akarom,hogy a szüleim büszkék legyenek rám. -tördeltem az ujjaimat idegességembe.

-Hidd el azok. -mosolya melegséggel töltött el és hirtelen jött ösztönből megöleltem amit viszonzott is.

-És annak az Ashton fiúcskának nincs hozzá köze? -pajkosan nézett rám.

-De,talán. -sóhajtottam. Caroline bólintott,hogy folytassam. -Fáj,hogy ezt tette velem. Elhitette velem,hogy érez irántam valamit utána meg hátba szúrt. Elhiszem,hogy Kornelia kell neki hisz mindenben másabb mint én,de előtte gondolhatott volna arra,hogy ezzel nekem fájdalmat okoz. Már nem tudom melyik szava volt hozzám őszinte,de úgy érzem,hogy mindvégig hazudott nekem. -egy könnycsepp indult el az arcomon amit követett az összes többi.

-Ne sírj. -ölelt magához Caroline és a hátamat simogatta. Most éreztem először,hogy törődnek velem,hogy érdekli valakit az érzéseim. És ez hihetetlenül jól esett.

8.rész

8.rész

Mivel már a házat kétszer is áttisztítottam unottan bámulom a plafont és szórakoztatom magamat hülyeségekkel. A gondolataim persze,hogy csak Ashton és a csók körül keringenek...
Unalmamba neki látok "rajzolni" de mivel nem vagyok nagy tehetség egy szép nagy paca díszíti a rajzlapot. Idegesen össze gyűröm és a szoba másik felébe hajítom.
Lehajtom a fejemet a két össze kulcsolt kézfejemre és próbálok elaludni és amikor épp sikerülne miért is ne, felzavarnak...
Idegesítő kuncogás csapja meg a fülemet amitől a párnáim alá bújok majd amikor meghallom Ash sexy rekedtes hangját már a paplan is a fejemen van...
Miért kellett az életünkbe lépnie??? Csak az eddigi szar helyzetemen még inkább rontott,hogy hagyta,hogy a szívembe lopja magát...
A párnáim és a takaróm alatt el is repült az idő és már csak a nap sugaraira keltem,hogy majd megdöglök a melegtől...
Égbe szökött hajjal, lelombozott arccal karikás szemekkel bámult rám a tükör túl oldalán az idegen...de az nem idegen volt... az én voltam...
Életem legjobb csókja ide vagy oda tönkre tette a minden napjaimat vagy inkább akitől származott a csók az tehet az egészről...
Felkaptam egyik cselédruhámat,rendbe szedtem magamat majd elővettem a felmosó készletet és elindultam le a nappaliba.
-Jó reggelt!- mosolygott rám Ashton amikor meglátott de mit sem törődve vele mentem tovább a konyhába.
-Valaki csak nem féltékeny? -röhögött Kornelia mire bennem felment a pumpa és hátra fordultam feléjük.
-Hidd el most már látom. Titeket még az ég is egymásnak teremtett egyikőtök kétszínűbb mint az égen a csillagok másik meg annyit ér mint egy darab rongy. Nos igen van mire féltékenynek lennem. -mosolyom melegséggel töltene el mindenkit csak épp a szarkazmusom nem tette azzá.
Vissza fordultam a konyha felé és diadalittas mosollyal végeztem a teendőimet. Ashton ha te megteheted,hogy játszol az érzéseimmel ennyi nekem is kijár.
A nap 2 órájába pedig Felicia nyávogását kellett hallgatnom. Egyszer azért hisztizett mert leette saját magát és persze,hogy velem ordibált,hogy én vagyok a szerencsétlen majd azért.hogy már 1 perce elküldte a pasijának az üzenetet de még mindig nem válaszolt. Na ilyenkor ki kellett bírnom azt a szenvedést míg üvöltözik mindent a földhöz csap és azt ordítja,tudtam,hogy megcsal közben pedig annyira bőg,hogy a reggeli sminkje már a földön hever.
Szép kis életem van mit ne mondjak. Miután hála istennek vissza írt neki,Felicia mintha semmi se történt volna vigyorgott és ott nyávogott már a telefonba...
Veríték cseppekkel indultam ki a mezőre,hogy jártassam az agyamat és ne ezek az idióták miatt őrüljek meg.
-Figyelj tudom,hogy haragszol, de...- hirtelen megfordultam a hang hallatán de a szavába is vágtam.
-Nem Ashton nem haragszom. A csókot elfelejtem úgy ahogyan téged is. Nem kell szabadkoznod mit miért tettél és,hogy kinek hazudtál többet mert nem érdekel. Korneliát választottad felfogtam csak engem akkor hagyj békén. -álltam a tekintetét mely szomorúságot sugárzott de jelen pillanatban nem szabadott,hogy meghasson. Mondandóm végén kifújtam a levegőt és elindultam,hogy minél messzebb lehessek tőle...felejteni akarok...de amíg itt van körülöttem nem megy.

Díj!

1.Díj

Hálásan köszönöm a díjat Horváth Szabinának. ♥ 

Szabályok: 
-Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
-Olvas el annak a blogját akitől kaptad!
-Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
-Írj 12 dolgot a saját blogodról.
-Válaszolj a díjazó által feltett kérdésekre.
-Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
-Kommentelj annak a blogján egy általad választott fejezethez, hiszen ez mindenkinek visszajelzés! Ez lehet kritika vagy véleményezés, a lényeg, hogy építő jellege legyen.
-Küldd tovább 12 embernek a díjat!
-Tedd ki "plecsnit egy jól látható helyre, hogy az én blogom vezessen!

12. pont a blogodról:

-Martina egy egyszerű lány volt... szinte kitűnő tanuló.

-Martinának van tetkója.

-Szereti 5sos-t és volt is a koncertjükön.

-Szerelem volt első látásra Lukeal. *-*

-Sokan bántották Martinát Luke miatt.

-A többi srác is nagyon megszerette Martinát és képekkel bombázták a suli idő alatt.

-Sokszor össze kaptak de szerencsére végül mindig kibékültek.

-A szüleivel is sokszor össze veszett a fiú miatt.

-Miután Lukeal minden nap szinte együtt van hanyagolja az egyetemet is.

-Majd ki is rúgják.

-Luketól teherbe esik.

12.pont a blogomról:

(mivel nem rég kezdtem lehet,hogy nem lesz meg a 12 mert előre nem szeretném lelőni az eseményeket)

-Sasha cselédlány a nénikéje házában.

-A szülei meghaltak még kiskorában így nem is emlékszik nagyon rájuk.

-Hasonlít a története Hamipüpőke meséjére.

-Van két hárpiás nővére.

-Még sosem volt igazán szerelmes.

-Amint találkozik Ashtonnal a fiú rögtön leveszi őt a lábáról a mosolyával és tekintetével.

-Melegséggel tölti el,hogy a fiú kiáll mellette és érdeklődik felőle.

-Kornelia lecsapja a fiút a kezéről ami nagyon bántja Sashát.

-Ashton ennek ellenére közeledik a lány felé és közli vele,hogy meg akarja ismerni.

-Kornelia eltiltja a lányt Ashtontól és megfenyegeti ha nem hagyja békén mehet az utcára.

-Sashának ez fáj mert egyre több érzést táplál a fiú iránt.

-A lány szeretne iskolába járni és tanulni és olyan életet élni mint egy normális fiatal.

 ... Lol még több is lett xd...

1. Ha jellemezned kéne egy mondattal Martinát mi lenne az?

-Nagyon szereti Lukeot.
2. Hogy fognak a többiek reagálni arra, ha megtudják, hogy Martina terhes?

-Örülni fognak és mindenben segítenek majd neki.
3. Ki szimpatikus és miért?

-Mindenki. :D mert aranyosak és viccesek. *-*
4. Mit tennél, ha Martina helyébe lennél?

-Minden percben Lukeal lennék. :D Xd
5. Szerinted ez a gyerek megerősíti Martina és Luke kapcsolatát?

-Igen ^^
6. Luke más ember lesz vagy nem?

-Már most megváltozott Martináért.
7. Mi a véleményed erről a helyzetről?

-Hát Luke sürgősen hozza rendbe. :D
8. Martina befog ezek után járni az egyetemre?

-Nem,mert a kicsire fog vigyázni.
9. Mit tennél Luke helyébe?

-Örülnék a kis csöppségnek.
10. Szerinted segíteni fognak a srácok nekik?

-Persze. *-*
11. Változtassak a blogon? Ha igen akkor mit?

-Neee...
12. Megbántad, hogy elolvastad a blogot?

-??? Dehogy. ♥

Kérdések a blogomról:

-Mi fogott meg a történetben?

-Milyenek találod Sasha életét és jellemét?

-Ha te is attól rettegnél,hogy utcára kerülnél te is vállalnád,hogy kerülöd azt a fiút aki számodra a nagy Ő? 

-Beszólnál már a két hárpiának Sasha helyében? 

-Szerinted Ashton hülyén cselekszik,hogy csak azért jár Korneliával,hogy Sasha közelében lehessen?

-Ashtonnak mit jelentett a csók?

-Vajon felvállalják egymásnak az érzéseiket és együtt lehetnek majd?

-Szereted ezt a blogot? 

-Volt olyan rész ahol már esetleg fejedet fogtad vagy a hasadat a nevetéstől? Ha igen mi volt az?

-Ashton vajon Korneliával való játszadozást folytatja vagy lép és harcol Sasháér?

-Ashton bele szerethet Korneliába?

-Akarod,hogy folytassam a blogot? ... xd kifogytam :D

7.rész

7.rész

Iskolába szeretnék járni mint a normális fiatalok... hülyéskedni az osztály társakkal és megismerni olyan embereket akik azért szeretnek amilyen vagyok... de ez helyett csak az élet pofonjait kapom nap mint nap.

-Sasha gyere le. -hallottam Caroline kemény hangját mire kirázott a hideg... mit kezdek magammal ha utcára kerülök? Egy könnycsepp mi lefolyt az arcomon gyors mozdulattal letöröltem és mély levegő vétel után kinyitottam remegő kézzel az ajtót. Felkészültem a legrosszabbra. 

Megfeszült testtel mentem le a nappaliba ahol szerencsére csak a nénikém várt. 

-Na szóval,ülj csak le. A napokba több volt veled a gond mint amióta itt vagy és főleg Kornelia életébe tiportál bele. Nagyon szerettem az anyukádat hihetetlen jó testvér volt mindig kiállt mellettem bármennyire is mindig én voltam a rossz. Nagyon szeretett téged és mielőtt elment volna megkért rá,hogy vigyázzak rád és viseljem gondodat. Megígértem neki. Úgy éreztem ennyit igazán megtehetek neki azok után amit ő megtett értem kis korunkban. Mivel még nem vagy 19 éves nem tehetlek ki az utcára és még nem is szeretnélek,ugyan is mindig betartom az ígéreteimet és ha az,hogy vigyázzak rád akkor azt tartom be. Korneliával való ügyedet pedig próbáld elintézni, most jobb ha messziről kerülöd és azt a fiúcskát is. Én nem tiltalak el tőle, de ha a rovásodra megy akkor rá fogok kényszerülni. -megfeszültem minden egyes szava hallatán és csak most döbbentem rá,hogy neki is hiányzik anyu.

-Ez azt jelenti maradhatok? -engedtem egy halvány mosolyt mire bólintott és halvány mosolyomból fülig érő vigyor lett.

-Köszönöm. Nem hozok csalódást és több problémát. -borultam a nyakába és átöleltem amit kis habozás után viszonzott. 

-Jó van lányom menj a dolgodra. -veregette meg a vállamat és rám mosolygott mire szaporán bólintottam. Talán még se akkora banya mint gondoltam? Talán az én mesém teljesen más mint Hamipüpőkéjé? 

A bennem megfeszült levegőt most nyugalommal fújtam ki és mosolyogva tettem a dolgomat. 

-Nem Ash, te vagy a cuki bogyó.-cincogott Kornelia a telefonba és amikor észre vett gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg.

Tényleg nem értem Ashtont se Korneliát. Ashton ha igazat mondott azért van csak együtt Korneliával,hogy a közelembe lehessen,Kornelia pedig simán csak szórakozik vele mert tudja addig se velem van. Miért ilyen bonyolultak az emberek?

-Megyek én. Nem akarom megint kísértésbe ess. Bár tényleg nem értem mit ettél rajta.- nevetett bele a telefonba majd lenézően végigmért. -Na puszi nem sokára. -ezzel kinyomta a mobilt és felment a szobájába.

Tényleg örülnöm kéne,hogy nem kerülök utcára és csak erre gondolnom de még is fáj,hogy Ashton csak szórakozik velem. Hisz láthatóan mindig Korneliához megy vissza és értem még csak a kisujját se görbíti meg. 

Viszont az a csók... az több volt mint csupán kihasználás... szenvedélyes,tüzes és szerelemmel teli volt... vagy csak nekem jelentett ennyit? Egy csók és az emberből mennyi milliónyi érzést kivált.

Végig simítottam alsó ajkamon amit nem rég még ő vett birtokba de meg is ráztam a fejemet,hogy kizárjam az Ashtonnal való gondolataimat. Csak fájdalmat okoz.

Felmentem a szobámba majd ki az erkélyre ahol az utcára lehet látni. Ashton várta lent a kapunál Korneliát és lazán a kerítésnek volt támaszkodva keresztbe tett kézzel. Még ez is lázba hozott.

Néztem ahogy bozontos hajába bele kap a szél, mosolyogva ajkamat harapdálva reméltem,hogy nem vesz észre.

Egy nagyobb szél löket becsapta mögöttem az ajtót mire Ashton felnézett az arcomat pedig ellepte a pír ahogy mosolyogva figyelt. Laza mozdulattal intett nekem majd már nyílt is a kapu Kornelia pedig a nyakába ugrott. Bárcsak engem várnál így és jutalmaznál csókoddal... 

6.rész

6.rész

Tudom,hogy nem érti ezt az egészet,de nem is kell. Ez az én dolgom amiből neki ki kell maradnia.
Bármennyire is kedvelem azt nem vállalom,hogy utcán kössek ki.
Pedig ő volt az az ember aki kiállt mellettem és nem érdekelte,hogy mit csinálok még is el kell löknöm magamtól.

/Pár nap elteltével/
Kornelia és Ashton kibékültek és többet vannak együtt mint valaha. Sokszor Kornelia szobájából jön ki reggelente és ilyenkor a szívem mindig apró szilánkokra törik. De én döntöttem így...el kell fogadnom...de talán az egészben az fáj a legjobban,hogy levegőnek néz. Nem néz rám,ha köszönök nem reagál mintha ott se lennék. Fáj,de idővel jobb lesz. Remélem.
Kornelia,Felicia és az anyjuk elmentek egész napos vásárlásra egy közeli városba. A ház már tisztaságba volt így most már nekem is kijár a pihenés. Leslattyogtam a lépcsőn és arra számítottam,hogy senki se lesz lent erre ott ült Ő a kanapén és engem nézett.
-Szia. -arcán mosoly terült szét. Váratlanul ért,hogy most hirtelen tudomást vesz rólam.
-Szia.- köszöntem vissza kissé durcásan amit meg is érzett.
-Mi van?- vakarta meg a tarkóját.
-Hogy mi van? Kérdezd magadtól inkább. Te nézel engem levegőnek nap mint nap, ha köszönök nem vagy képes vissza köszöni inkább Kornelia szájába bújsz. És még tőlem kérdezed,hogy mi van? -mordultam fel és dühösen néztem rá.
-De hisz te kértél rá. Én csak nem akartalak bajba keverni. -hangja lágy volt és bársonyos.
-Attól még rosszul esett. -vettem vissza a hangomból és elindultam be a konyhába ahol ma én vagyok a soros mivel Rose néni szabadságol.
-Én ugyan úgy szeretnék veled több időt lenni mint amikor mondtam. -rekedtes hangon búgta a fülembe mire a testem megfeszült nehogy észre vegyen valaki de nagyon is élveztem a közelségét.-Ennyire nem jövök be neked? -a hátam mögött állt még mindig és végig simított csupasz vállamon mire kirázott a kellemes érzés.
-Ashton nem erről van szó. Kornelia pasija vagy aki mondhatni a főnököm és eltiltott tőled. -fordultam vele szembe,de meg is bántam mert centikre volt egymástól a fejünk. Azok az ajkak.
-Engem csak te érdekelsz. Azért vagyok Korneliával,hogy a közeledbe lehessek. Hát nem vetted észre? -édes mosollyal néz rám a szívem pedig úgy repdes mint aki mindjárt kirepül a helyéről.
Ó édes istenem. Csókolj meg,kérlek! -Sasha...- leheli ajkamra a nevemet ezzel vissza rázva a valóságba és rájövök,hogy nem csak álmodom.
-Hmm.- csak ennyit tudok mondani de egy nyögés hagyja el rögtön a számat mikor Ashton belemarkol a seggembe. Nem veszi le onnan a kezét csak markolja és markolja míg a szája rátapad az enyémre és heves csókba kezdünk. Bele nyögök a csókunkba mikor erősen megmarkol és a hajába vezetem a kezemet mire neki hagyja el morgás a száját. Ez egy olyan pillanat amiért azt mondja az ember,hogy érdemes élni.
Nyelve bejutást kér, szét nyitom a két ajkamat és megadom neki. Nyelveink tüzes táncot járnak egymással és én egyre jobban érzem hasamba lévő pillangókat verdesni.
Mielőtt levegő hiány végett végleg elválunk egymástól gyengéden meghúzom fogaimmal az alsó ajkát mire felnyög és rácsap a seggemre.
Ashton a derekamat öleli és édes puha csókokkal hinti be a nyakamat mikor nyílik az ajtó és Kornelia vér tüzes feje jelenik meg.
-Te büdös ribanc. -akkora lendülettel ront nekem,hogy Ashton még felfogni se tudja mi történik.
-Mi a szart képzelsz már magadról? -keze egymás után lendül és mind az arcomon csattan. A könnyeim elerednek és sírva a földre csúszok. -Takarodj innen. -sipít és oldalamba rúg egy 10cm sarkú cipővel.
Ashton rántja le rólam mire Kornelia idegbetegen csapkodja magát.
-Takarodj innen nem hallod? -ordítja miközben lassan felállok a földről és a 2 másik banya is megjelenik.
-Menj fel a szobádba és majd hívlak ha döntésre jutottunk. -mutat fel az emeletre Caroline mire gyors léptekkel elindulok fel.
-Ashton te pedig menj haza.- hallom ahogy csukódik az ajtó és az én szívem is így zárul be...

5.rész

5.rész

-Elhiszem,hogy össze zavartalak. -nevetett fel kínosan. -Csak megszeretnélek jobban ismerni.- mosolygott rám amit viszonoztam,bár nem azt mondta,hogy szeret és,hogy legyek a barátnője mert ugyebár ez nem álmok országa.

-Ashton talán te elfelejtetted,hogy cseléd vagyok? -nevettem fel. 

-És? Engem nem érdekel,hogy mit csinálsz csak azt tudom,hogy szeretnék veled több időt eltölteni. -jó nekem ez felért egy szerelmi vallomással. 

-Ashton számomra ez nem ilyen egyszerű. -hajtottam le a fejemet. Hogy is érthetné meg? Szerető családja van akik bármikor támogassák anyagiakkal is akár, és nem kell tűrnie a sértéseket nap mint nap. Ő nem tudja milyen az én világom és én se tudom milyen az övé de teljesen ellentétek vagyunk.-Ashton nekem most mennem kell. -riadtam meg amikor megláttam Korneliát az erkélyen,hogy minket vizslat. A fenébe! Az erkélyéről simán belehet látni a tiszta mezőt egészen az erdő elejéig szép kilátása van mindenre esetleg egy két fa csak zavar be.

Gyors léptekkel elindultam míg végül már futottam a házig. 

-Te szemét ribanc!Mit képzelsz ki vagy te,hogy csak úgy rámászol a pasimra? -ordított rám majd éles ütést éreztem az arcomon. A cm-es körmei hosszú piros csíkot hagytak maguk után.

-Ne lássalak meg a közelében még egyszer. Világos voltam? Mert ha nem megnézheted magad majd az utca sarkon te semmire kellő. -bólintottam egy aprót majd feliszkoltam a szobámba és magamra is zártam.

Ashton ismerkedni akar. Kornelia nem akar a közelében látni. És én mit akarok??? Az érdekel valakit? 

Mélyen a gondolataimba voltam merülve míg arra fel nem riadtam,hogy hisztérikusan ordítanak és hisztiznek. Mi van itt? Jah csak a szokásos.

Megdörzsöltem a szememet majd félig kinyitottam az ajtómat,hogy jobban halljam mi folyik lent.

-Az miatt a ringyó miatt Ashton dobott engem! -Kornelia idegbajosan vagdosta a párnákat és olyan volt a feje mint egy most szabadult pszichopatának.

-De nem is szeretted,akkor mi bajod? -halottam Felicia ideges hangját.

-Nem érted? Az miatt dobott engem Ashton. Az miatt a senki miatt. -ordibált egy oktávval hangosabban mire már az én fejem fájt,akkor gondolom Feliciának milyen kellemes lehet...bár belegondolva megérdemli.

-És most mit teszel? -hallottam a kérdést mire össze rezzentem.

-Kidobatom a házból. Menjen az utcára onnantól meg már nem érdekel. -a torkomban nagy gombóc nőtt amitől nem kaptam levegőt. De mielőtt gondolkoztam volna már cselekedtem.

-Kérlek ne dobj ki. Esküszöm nagy ívbe kerülöm Ashtont csak kérlek ne tegyél utcára. -rohantam le a lépcsőn és meggyalázva saját magamat könyörögtem Korneliának aki gúnyos vigyorral bámult.

-Utolsó esély. -kifújtam a levegőt a megkönnyebbüléstől. 

-Köszönöm.- bólintottam majd kimentem szellőztetni a fejemet.

-Minden rendben? -zökkentett ki Ashton a gondolataimból. -Csak olyan hirtelen elrohantál. 

-Ashton,kérlek ne haragudj de nem fog menni. Tényleg kedvellek de egyesen nem tudják elviselni. Bocsánat. - adtam az arcára egy első és utolsó puszit majd -elnézést mosollyal- elbúcsúzva vissza mentem a házba.

4.rész

4.rész

A francba! Minek az ébresztő a telefonon ha nem ébreszt? Miután csekkoltam,hogy én nem állítottam be,hogy ébresszen dühöngve trappoltam a  szekrényemhez. Felvettem egyik cselédruhát majd miután elkészültem,kiléptem az ajtómon és lentről kuncogás szűrődött fel. Mély levegőt vettem majd kifújva indultam le a nappaliba.
-Jó reggelt.-mormogtam de gondolom úgy se hallott a szerelmes pár.
-Neked is Sasha. -kaptam a választ mire nagy szemekkel oda kaptam a tekintetemet és Ashton mosolyától meglágyult a szívem. Miért pont ő kell neked?
-Hozzál nekem kávét 2 cukorral. -úgy visított Kornelia mint egy kismalac.
1 perc elteltével vittem is ki neki a kávét de így is úgy nézett rám aki legalább fél órát késett a kérésével. Hát csessze meg!
-Nem akarsz leülni? -nézett rám Ashton mikor indultam vissza. Válaszképpen csak megráztam a fejemet.
-Itt van a listád,legyél kész vele időben. -vágta hozzám Kornelia a papírt.
Miért nem lehet tisztelni amit csinálok? Miért kell lenézni ez miatt?
Miután egy óra után elvégeztem a szobák tisztaságát kimentem a kertbe John bácsihoz aki szorgosan tevékenykedett a virágokkal.
-Jó napot! -köszöntem rá hangosan mivel öregségére már nem a legjobb a hallása.
-Jaj aranyom de megijesztettél. -nevetett fel.
-Segíthetek valamibe? -néztem körbe és ahogy láttam van még hátra pár dolog.
-Köszönöm aranyom,nagyon rendes vagy. -mosolygott rám szelíden amit viszonoztam.
-Csak feküdjön le és pihentesse a hátát. -majd elvettem a kapát és elkezdtem lazítani a földet.
Már egy ideje kapálok fülessel a fülembe mikor valaki rám ijeszt.
-Szia. -öleli át valaki hátulról a derekamat mire ijedtemben rávágok a lábára az idegennek a kapával mire felnyög.
-Ú baszki. -kap oda Ashton a fájó lábával mire rám kiül a rémület. -Nyugi,nem vészes. -nevet mikor meglátja a fehérre mázolt arcomat.Arcomra mosoly ül ki.
-Bocsi.- nevetek és leteszem a kapát tőlem messzire. Igen így biztonságos.
-Azért jöttem,hogy megkérdezzem nincs-e kedved sétálni? -vakarja meg a tarkóját így megjelenek a kidolgozott bicepszei. Valaki kapjon el,nyomban elájulok.
-Hát igazából még van pár sor amit nem sikerült befejeznem, és...- de nem tudom befejezni mert John bácsi nevetve közbe vág.
-Menjél csak aranyom így is rengeteget segítettél. -kacsint rám mire én elpirulok és bólintok Ashtonnak.
-Csak felmegyek átöltözni. -mutatok a cselédruhámra majd gyorsan elhagyom a kertet és felszaladok a szobámba.

~Ashton szemszöge~

Amíg Sasha felment átöltözni úgy gondoltam kérdezek az öreg kertésztől.
-Kérdezhetek valamit Öntől uram? -fordulok a kertészhez.
-Persze fiam. -mosolyog.
-Miért bánnak így Sashával Caroline és a lányai?- majd leülök a kertész mellé és várom a választ.
-Sasha túl sok mindenen ment keresztül még is hatalmas szíve van és nagyon szép kislány is amit a ház 3 gráciája nehezen visel el és megpróbálnak ott bele szúrni Sashába ahol csak tudnak. És most,hogy te is a képbe léptél és láthatóan kedveled a kislányt Kornelia mindent megtesz,hogy megkeserítse Sasha egész életét.- megdöbbentem amit az öreg kertész mondott főleg az utolsó mondata.
-Vagyis Korneliának csak egy eszköz vagyok amivel fájdalmat okozhat Sashának? De miért fájna ez Sashának? -a gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe.
-Mert te vagy az első olyan ember Sasha életében aki kiállt mellette. És ez neki sokat jelent. - és ahogy kimondta eszembe jutott a találkozásunk amikor véletlenül rám borította a narancslevet. Valószínűleg hallotta a megjegyzésemet.
-Értem. Köszönöm szépen. -mosolyogtam a kertészre mire Sasha mosolygós arca már fel is tűnt. Annyira gyönyörű és tiszta lelkű. Megbabonáz ahogy azokkal a gyönyörűen csillogó szemeivel rám néz és közben esetleg el is pirul.
Amikor oda ér hozzám megfogom a kezét mire pír önti el az arcát és olyan akár egy angyal.

~Sasha szemszöge~

Fenébe. Észre vette,hogy elpirultam a cselekedetétől. De nem értem. Miért az én kezemet fogja ha Kornelia a csaja? Még,hogy a nők bonyolultak.
Elindultunk ki a parkba leginkább ismerkedtünk és kiderült,hogy van pár közös vonásunk.
-Ashton kérdezhetek valamit? -álltam meg és felé fordultam amikor már egy idő után némán élveztük egymás társaságát.
-Persze. -állt meg ő is de a kezemet még midig fogta. Olyan sokat jelentett ez az érintés...
-Miért pont én? Annyi gyönyörű lány van akit nem használnak ki és nem parancsolgatnak nekik. És barátnőd is van,mégis az én kezemet fogod és velem osztod meg a titkaidat. -a mondandóm végén lehajtottam a fejemet. Lehet,hogy nem kellett volna felhoznom. De most már mindegy.

3.rész

3.rész

Egész nap az "édes szerelmespárt" kellett kiszolgálnom és néznem ahogy enyelegnek egymással. Kornelia szándékosan tette hisz tudja,hogy nincs ellenem Ashton sőt... Felicia pedig állandóan a fülembe suttogott "nézd milyen édesek, te sose leszel ilyen boldog,téged senki se fog szeretni" és a végén mindig csak röhögött. Már megszoktam de fáj. Fáj mert egy ponton igaza van. Senki se szeret...és állandóan csak a szürke kis egeret játszom aki nem mozdul ki így nem várhatom el,hogy bárki is szeressen. Sóhajtva törlöm le a szekrényeket Kornelia parancsára nem mintha ma már nem tisztítottam volna legalább ötször le.
-Nekem te ne mond meg mit csináljak!-morogtam oda amikor Ashton kiment a mosdóba.
-Jó, akkor holnap már mehetsz is az utcára úgy is csak a terhünkre vagy. -vágta oda hozzám. Teher. Teher vagyok az embereknek. Semmi több...
A könnyeim patakként csurogtak le az arcomon és Kornelia már sehol se volt.
-Sasha mi a baj?- Ash aggódó tekintettel teremt előttem és engem figyelt. Miért csinálja ezt? Ne foglalkozzon velem! Ne érdekelje,hogy mi van velem! És ne álljon ki értem! Csak hagyjon békén!
Az helyet,hogy a fejéhez vágtam volna csak ölelésbe vont és szorosan tartott a karjaiba. Otthon...két kar...nyugalom,biztonság,szeretet otthona. Ezt jelentette számomra Ashton.
Az ajtófának dőlve Kornelia figyelt minket gyilkos tekintettel így amikor észre vettem rögtön kibújtam a biztonságot adó karok közül és mit sem törődve Ashtonnal kirohantam az udvarra.
Sosem voltam olyan aki nagy lábakon éli a tinédzser korait aki bulikba jár,kocsmába vagy épp barátokhoz... én voltam az aki elmenekült a feszültség elől ki egy kis legelőn egészen az erdőig ahol az ösvény már maga volt számomra a nyugalom.
Aki mindig egy kis kosárba gyűjti a leveleket makkokat,gesztenyéket... aki mosolyog ha a szél a hajába kap és a haja eltakarja az arcát és úgy érzi mintha repülne.
Repülni...a mindenség felett. A gondolkodásom nem egyezett a magam korosztályával... mindig valamivel előrébb voltam.Csak sétáltam...gondolataimba merülve nem tudva hova lépek a lábam vitt a saját feje után.
Már csak akkor tértem vissza a való világba amikor éreztem,hogy nekem jönnek a hirtelen jött fény pedig majd kiégette a retinámat. Hol vagyok? Központba... hisz az erdőből a városba lehet kijutni. Klasz. Hogy jutok vissza? Pénzem nincs, vissza gyaloglás maradt az egyetlen esélyem de mire vissza érek észre vesznek,hogy elmentem. Hamarabb vissza kell jutnom,mielőtt keresnének.
-Hé Sasha hát te?- hallottam meg egy ismerős hangot. Aww köszönöm,köszönöm,köszönöm.
-Szia Luke.- mosolyogtam majd átölelt amit boldogan viszonoztam. -Sok volt a séta.- nevettem majd elindultunk Luke-al.
-Figyelj, haza tudnál fuvarozni? Nem akarom,hogy meglássák,hogy elmentem. -néztem messzebbre csak,hogy kerüljem a tekintetét.
-Semmiség. De előtte üljünk már be valahova és nyugi Carolint majd elintézem. -kacsintott biztatóan mire vállat vonva elindultam Lukeal egy kávéházba.
Meglepően jól telt a társalgás ha csend is volt az kellemes csend volt és magamon is meglepődtem,hogy ennyit tudok beszélni. És talán még Lukeot se untattam.
-Ne! Tényleg? -fogtam a hasamat a nevetéstől amikor épp azt mesélte,hogy ismerkedett meg Ashtonnal.
-Sosem felejtem el bár szerintem ő se. -nevetett Luke.
Már vissza fele tartottunk a kocsihoz majd 5 perc kocsikázás után meg is érkeztünk.Meglepő módon nem féltem a következményektől. Jót tett ez a kikapcsolódás.
-Nagyon jól éreztem magamat. Máskor is megismételhetnénk. -mosolygott rám Luke miután kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Szerintem is. -nevettem majd beléptünk a házba ahol szúrós tekintettekkel találtuk magunkat szembe.
Luke bátorítóan megszorította a kezemet majd egy aprót bólintott én pedig elindultam fel az emeletre.
-Hova kisasszony?-szólt utánam Caroline.
Hátra fordultam de csak Ashtont vettem szemügyre aki zavarodott állt majd újra elindultam fel és Luke pedig magyarázkodásba kezdett. Köszi Luke adósod vagyok.

2.rész

2.rész

...De amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult Ashton fehér pólójára mire ijedtembe a szám elé kaptam a kezemet.
-Te nyomorult! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Minden amit a kezedbe veszel csak össze törik vagy a másiknak ártasz vele. -ordított le Kornelia a feje már úgy nézett ki mint egy robbanni készülődő vulkán.
-Ne haragudj. Nem akartam,tényleg. -próbáltam eltüntetni Ashton pólójáról,hogy ne szívja be jobban de a narancslé egy nap foltot hagyott a mellkasán. -Annyira sajnálom. -hajtottam le a fejemet és legördült egy könnycseppem.
-Semmi baj Sasha. -megfogta a remegő kezemet a másikkal pedig az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett a gyönyörű zöld szemei egyszerűen megigéztek.
-Takarodj innen. Látni se bírlak. -és "nővérem" hisztérikus sikítása zavarta meg a pillanatunkat.
Lehajtott fejjel vettem utamat felfelé de a lépcső alján hallottam Ashton megjegyzését ami a szívemet megdobogtatta.
-Nem beszélhetsz így senkivel főleg nem vele. -a hangja határozott volt és kiállt mellettem,ő volt az első aki mióta itt vagyok megvédett és szembe szállt Korneliával értem.
Ajtó csukást hallottam...elment...láthatlak még valaha is Ashton? Legalább megköszönni? A szívembe loptad magadat.
Bezártam a szobám ajtaját könnyes szemmel ugyan de mosolyogva dőltem be az ágyamba és hunytam le a szemeimet,hogy újra láthassam Őt.

/Másnap/
-Corner ki az ágyból és irány takarítani. -dübörgött az ajtómon Caroline és kiabált be amivel mindig elérte,hogy elvegye a kedvemet az alvástól.
-Fent vagyok.- dörmögtem ki.
-5 perced van elkészülni és gyere le a nappaliba utána,beszélni valónk van. -most már halkabban mondta de a hangja számomra így is élesnek bizonyult.
Egy újabb pofon, újabb fejmosás, és kétszer ennyi munka...mit kell ezen még beszélni???
-Sasha. -ordított fel amikor letelt az általa adott 5 perc én pedig a cipőmmel szarakodva kinyitottam az ajtót majd lementem ahol a két gráciával ült.
-Ribanc. -röhögött Kornelia.
-Aki mondja.- sziszegtem oda de amint elhagyta a számat éles csattanást éreztem az arcomon.
Ne várja már el,hogy hagyom,hogy a ribanc lánya engem szidjon. Elegem van belőlük!
-Most pedig halljam.- rivallt rám Caroline és a szeme szikrákat szórt.-Isteníts.
Kikerekedett szemekkel néztem rá...egy jó jelzőt nem tudok rá mondani könyörgöm.
-Halljam.- majd megfogta a hajamat és egy óriásit rántott rajta.
Hazugság,hazugság hátán. Ahányszor csak vettem kettőnél több lélegzet vételt újra rántott a hajamon amitől a szememben fokozatosan gyűltek a könnyek.
Lehunyt szemmel térdeltem már a kanapénál és tűrtem amit csinál.
A könnyeim már szaporán hullottak mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Ashton. Amint meglátta Caroline elengedte a hajamat és oda sziszegte,hogy takarodjak. Nem kellett több, erőt vettem magamon és rohantam be a konyhába.
-Mit művelt Sashával? -hallottam Ashton haragos hangját,nem tudom mennyit látott de remélem nem sokat.
-Csak kereste a fülbevalómat. -nevetett idegesen Caroline majd behívatott.
-Drágám hozol be nekünk valami hűsítőt, de most már óvatos legyél. -nevetett a nagynénim kínjában.
Megigazítottam a hajamat és óvatos léptekkel indultam ki a csapó ajtón.
Először a 3 hiénának adtam oda amit kértek majd oda nyújtottam Ashtonnak is akinek a meleg mosolyától feloldódott a hasamban lévő feszültség. Túl kedves hozzám...ezt a fajta közelség számomra még új...nem tudom hova tenni és,hogy biztosra vehetem-e a viselkedését. Félek az érzésektől. Félek érezni.
-Szia. -mosolygott rám kedvesen amit viszonoztam majd a mögöttem lévő krákogást halván sóhajtottam egyet és elindultam a konyha felé. Utállak Kornélia...
-Ashton aranyom arra gondoltam,hogy te és Kornélia a drága kislányom nagyon édes pár lehetnétek. -hallottam meg az ajtón át Caroline édes mázos hangját majd annyira kinyitottam a csapó ajtót,hogy lássam a reakciókat.
-Ööö... nem tudom mit mondjak. -vakarta meg zavartan a fejét Ashton mire belőlem elégedett sóhaj tört a felszínre.
-Adjatok egymásnak esélyt utána majd kialakul. -Caroline tovább fűzte Ashtont és én bíztam benne,hogy nemet mond ezért szívem repdesett a boldogságtól.
-Rendben miért ne? -nevetett fel Ashton majd Kornélia a nyakába ugrott és ezzel a szívem darabokra is tört mely érzéseket táplált és hitt Ashtonba...

Sziasztok!!!♥ Itt is lenne a 2.rész ami remélem tetszett és kapok pár véleményt ♥ Aki olvassa a blogomat és tudd légyszi iratkozzon fel nagyon jól esne. Köszönöm ♥ Pusziiii :*

1.rész

1.rész

Egy újabb nap. Egy újabb utálatos nap. Egy újabb utálatos és bosszantó nap. A nap sugarai már besütöttek a szobába amire kipattantak a szemeim és leestem az ágyról. Caroline sose tűrte ha elaludtam és nem időben álltam neki a házi munkának. De mivel nem az ordítására keltem feltételezem nincs itthon ami már jól indította a napomat amennyire ebben a házban lehet jó kedvem.

A szobám csak azért volt nagy mert ebben a házban nincs kicsi szoba de a többihez viszonyítva enyém jóval kisebb mint a két "nővéremnek". 

Elkészült a reggeli rutinom majd a tükörben megigazítottam a ruhámat. Kornelia és Felicia már amikor kisgyereknek ide kerültem el akartak taposni. A sejtésem,hogy miért még mindig ugyan az: irigyek rám. Mert engem nem a pénzes anyám tart el, nem azért van eszem mert a tanáraimat lefizették és nem a pénz befolyása miatt szeretnek. 

Amikor óvatosan kinyitottam az ajtót felnyögtem mert az ajtómon ott díszelgett a mai teendőim listája. Hogy tudnak ennyi mindent össze írni??? Ha én mindent elvégzek nekik ők mit csinálhatnak egész nap? Oké Felicia biztos a pasijával van amióta össze jöttek szerencsére alig futok vele össze. Kornelia az elviselhetetlenebb biztos azon filózik, hogy melyik drága ruhát vegye meg ami illik neon körméhez. Caroline pedig gondolom a masszás szalonba kényezteti magát. És nekem mi jár? Egész nap tisztítom a házat, porszívózok,felmosok,ruhákat mosok és főzök... és kapok érte dicsérő szavakat?Hol már...:D csak azt keresik hol köthetnek belém...de már megszoktam és szerencsére annyi pénzt kapok,hogy tudjak magamnak minden hónapban valami ruhát venni ami éppen kell. 

Már megtanultam panaszkodással nem érek el semmit. Ezért hát megtanultam elfogadni az életemet.

De azért sokkal nyugodtabb lennék ha tudnám,hogy úgy fejeződik be majd a mesém mint Hamipüpőkének. 

Felvettem a kötényemet és neki álltam a minden napos teendőimnek. Bekapcsoltam egy jó kis pörgős rock számot ami mindig jobb kedvet add a takarításhoz. 

1 órája,hogy takarítok és már csak a konyha van. Elégedetten törlöm meg az izzadt homlokomat majd neki látok az utolsó helyiségnek is amikor nyílik az ajtó.

-Sasha Corner!!! Még mindig nem vagy kész? Mit csináltál eddig? -üvölt le rögtön Caroline mire én lesütöm a szememet.

-Elnézést. Mindjárt kész vagyok. -mondom szinte a talajnak.

-Ajánlom is ugyanis ma vendégeink lesznek. -tapsikol a nagynénim mire mögötte betipeg 10cm magassarkúján Kornelia.

-Kik jönnek anyu? - veti le magát a kanapéra rólam szerencsére tudomást se véve.

-Oliver bácsikátok fia és a barátja. -mosolyog a lányára.

Beáll a csend addig én elvégzem a maradék munkámat ami kimaradt.

-Kész vagyok Caroline nénikém. -szólok mire rám kapja tekintetét.

-Rendben,remélem nem lesz panasz  mert akkor csúnyán megjárod. -fenyeget a mutatóujjával. 

Csak bólintok és elindulok fel a szobámba.

-Csicska, de ugye nem ebbe akarsz megjelenni majd? -röhögött fel Kornelia és végig mutatott rajtam. Egyszer a nyakának ugrok.

-Igazad van kislányom. Igaz,hogy csak felszolgálónak jelensz majd meg, de ne ilyen ruházatba kelljen szégyenkeznünk miattad. Amúgy is honnan volt ilyen ruhára pénzed? (jó minőségű fekete csőnadrág és ujjatlan fekete trikó) -üt felém újsággal Caroline mire bennem felmegy a pumpa de lecsillapodok mielőtt olyat mondanék amit később csak én bánok meg.

-Megspórolt pénzemen vettem. És mit vegyek fel? -néztem a nénikémre aki értetlenül nézett.

-Valami cselédlányosat ha már egyszer az vagy. -röhög Kornelia.

Szó nélkül feliszkolok a szobámba majd kifújva a levegőt remegve az ágyamra dőlök. Annyira megfojtogatnám akár csak egy kanál vízben is.

Mivel a szekrényem tele van cselédruhával fújtatva de felvettem az egyiket aminek elég rövid volt a szoknyája így kiemelte a hosszú napbarnított lábaimat. 

Oliver bácsit és fiát Luke-ot ismerem de a harmadik,hogy kilehet gőzöm sincs.

Időközben hallottam,hogy megérkezett Felicia is és ide hallottam a nyávogásukat. Pfúúú már csak ettől felszökik az agyvizem.

-Sasha gyere le. Megérkeztek a vendégeink. -kiállt fel nyájasan Caroline. Na ilyenkor bezzeg tud nyalizni még nekem is.

Intelligens mosollyal lesétáltam a hatalmas nappaliba ahol már mindenki engem várt.

Kornelia gyilkos pillantásokkal illetett de én csak kedvesen rámosolyogtam.

Luke barátját kutattam a szememmel majd megláttam...visszafojtott lélegzettel néztem az előttem álló srácot. 

-Ashton Irwin vagyok és Melbourn-ból költöztem ide Sydneybe.- mosolya meleg volt és barátságos és ultra sexy. Alsó ajkamat harapdálva néztem őt ahogy szépen formázza a kimondott mondatait és gödröcskéi megjelennek az arcán.

A két vipera rögtön rávetette magát és elkezdtek ájuldozni milyen jóképű és izmos, majd incselkedve fülig érő mosollyal elkezdtek magukról beszélni. Én meg mint egy kis szürke egér meglapultam hátul. Rosszul esett,hogy engem levegőnek néznek mintha nem is léteznék. Pedig nekem is van szívem.

-És téged,hogy hívnak szépségem? -a pupilláim kétszeresére nőttek és csak bámultam,amikor Ashton elém lépett. Tényleg hozzám beszél?

Megköszörültem a torkomat és viszonoztam a mosolyát mielőtt bemutatkoztam volna.

-Sasha vagyok.Sasha Corner. -mosolyogtam majd lehajtottam a fejemet.

-Örülök,hogy megismerhetlek Sasha. -nyújtott kezet amit habozás után viszonoztam de meg is bántam amikor megláttam Kornelia tekintetét. 

-Drágám nem vagy szomjas ha már a cseléd nem csinálja a dolgát? -bájolgott Kornelia aki Ashtont nézte, aki viszont még mindig rajtam pihentette tekintetét. 

-Egy pohár víz jól esne,köszönöm. -mosolygott de én csak földbe gyökerezett lábakkal álltam előtte.

-Hahó Hamipüpőke nem hallottad? Hozzál vizet Ashtonnak. -mutatott az ajtó felé mire 90 fokos szöget véve mentem be a konyhába.

-Nem könnyű ugye? -rázta szomorkásan a fejét a szakácsnő mire keserű mosollyal megráztam a fejemet. 

-Nem. -majd fogtam a vizet és amit általában a többiek isznak, elindultam a csapó ajtón de amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult...

Prológus

Csak egy cselédlány!

Mihez tudod kötni az életedet amikor az úgy játszódik le mint egy herceg nőé? Hamipüpőke meséje az én mesém is. Hogy miért mondom ezt? 

Mert csak egy cselédlány vagy a nénikéd házában és köteles vagy elvégezni a parancsait mivel ha kidob mehetsz az utcára. 

A szüleim kiskoromban haltak meg gyilkosságba keveredtek bele és mivel akkor voltam 3-4 éves így nincs sok emlékem róluk amit őrizhetnék. A gyámhatóság a nagynénimhez költöztettek be aki szinte akkora házban él mint egy kastély és abban ő az úrnő. De számomra csak egy zsémbes boszorkány. 

És mi teszi még kerekebbé a mesémet? A két gonosz,nagyképű,beképzelt "nővérem"... emlékeztek a mesében arra a kér szipirtyóra ugye? Ők se másak csak épp a beszédük és az öltözékük sokkal másabb a mai korhoz tartoznak...amúgy agyi szintjük a nullát veri a gőgösségükről nem is beszélve. És a parancsolgatáshoz annyira értenek mint az anyjuk... rühellem ezt a 3 hárpiát.

De az életem és Hamipüpőke élete egy dologban merőben eltér...én nem jutok el egy puccos bálba nem veszítem el ott az üvegcipellőmet és nem jön értem egy daliás herceg sem... mert ez az én kicseszett világom...Üdvözöllek Sasha Corner elbénázott életében...!!!

Sasha Corner!

Tarts velem ha érdekel Sasha életének felfordulásának oka!!!