7.rész

7.rész

Iskolába szeretnék járni mint a normális fiatalok... hülyéskedni az osztály társakkal és megismerni olyan embereket akik azért szeretnek amilyen vagyok... de ez helyett csak az élet pofonjait kapom nap mint nap.

-Sasha gyere le. -hallottam Caroline kemény hangját mire kirázott a hideg... mit kezdek magammal ha utcára kerülök? Egy könnycsepp mi lefolyt az arcomon gyors mozdulattal letöröltem és mély levegő vétel után kinyitottam remegő kézzel az ajtót. Felkészültem a legrosszabbra. 

Megfeszült testtel mentem le a nappaliba ahol szerencsére csak a nénikém várt. 

-Na szóval,ülj csak le. A napokba több volt veled a gond mint amióta itt vagy és főleg Kornelia életébe tiportál bele. Nagyon szerettem az anyukádat hihetetlen jó testvér volt mindig kiállt mellettem bármennyire is mindig én voltam a rossz. Nagyon szeretett téged és mielőtt elment volna megkért rá,hogy vigyázzak rád és viseljem gondodat. Megígértem neki. Úgy éreztem ennyit igazán megtehetek neki azok után amit ő megtett értem kis korunkban. Mivel még nem vagy 19 éves nem tehetlek ki az utcára és még nem is szeretnélek,ugyan is mindig betartom az ígéreteimet és ha az,hogy vigyázzak rád akkor azt tartom be. Korneliával való ügyedet pedig próbáld elintézni, most jobb ha messziről kerülöd és azt a fiúcskát is. Én nem tiltalak el tőle, de ha a rovásodra megy akkor rá fogok kényszerülni. -megfeszültem minden egyes szava hallatán és csak most döbbentem rá,hogy neki is hiányzik anyu.

-Ez azt jelenti maradhatok? -engedtem egy halvány mosolyt mire bólintott és halvány mosolyomból fülig érő vigyor lett.

-Köszönöm. Nem hozok csalódást és több problémát. -borultam a nyakába és átöleltem amit kis habozás után viszonzott. 

-Jó van lányom menj a dolgodra. -veregette meg a vállamat és rám mosolygott mire szaporán bólintottam. Talán még se akkora banya mint gondoltam? Talán az én mesém teljesen más mint Hamipüpőkéjé? 

A bennem megfeszült levegőt most nyugalommal fújtam ki és mosolyogva tettem a dolgomat. 

-Nem Ash, te vagy a cuki bogyó.-cincogott Kornelia a telefonba és amikor észre vett gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg.

Tényleg nem értem Ashtont se Korneliát. Ashton ha igazat mondott azért van csak együtt Korneliával,hogy a közelembe lehessen,Kornelia pedig simán csak szórakozik vele mert tudja addig se velem van. Miért ilyen bonyolultak az emberek?

-Megyek én. Nem akarom megint kísértésbe ess. Bár tényleg nem értem mit ettél rajta.- nevetett bele a telefonba majd lenézően végigmért. -Na puszi nem sokára. -ezzel kinyomta a mobilt és felment a szobájába.

Tényleg örülnöm kéne,hogy nem kerülök utcára és csak erre gondolnom de még is fáj,hogy Ashton csak szórakozik velem. Hisz láthatóan mindig Korneliához megy vissza és értem még csak a kisujját se görbíti meg. 

Viszont az a csók... az több volt mint csupán kihasználás... szenvedélyes,tüzes és szerelemmel teli volt... vagy csak nekem jelentett ennyit? Egy csók és az emberből mennyi milliónyi érzést kivált.

Végig simítottam alsó ajkamon amit nem rég még ő vett birtokba de meg is ráztam a fejemet,hogy kizárjam az Ashtonnal való gondolataimat. Csak fájdalmat okoz.

Felmentem a szobámba majd ki az erkélyre ahol az utcára lehet látni. Ashton várta lent a kapunál Korneliát és lazán a kerítésnek volt támaszkodva keresztbe tett kézzel. Még ez is lázba hozott.

Néztem ahogy bozontos hajába bele kap a szél, mosolyogva ajkamat harapdálva reméltem,hogy nem vesz észre.

Egy nagyobb szél löket becsapta mögöttem az ajtót mire Ashton felnézett az arcomat pedig ellepte a pír ahogy mosolyogva figyelt. Laza mozdulattal intett nekem majd már nyílt is a kapu Kornelia pedig a nyakába ugrott. Bárcsak engem várnál így és jutalmaznál csókoddal...