1.rész

1.rész

Egy újabb nap. Egy újabb utálatos nap. Egy újabb utálatos és bosszantó nap. A nap sugarai már besütöttek a szobába amire kipattantak a szemeim és leestem az ágyról. Caroline sose tűrte ha elaludtam és nem időben álltam neki a házi munkának. De mivel nem az ordítására keltem feltételezem nincs itthon ami már jól indította a napomat amennyire ebben a házban lehet jó kedvem.

A szobám csak azért volt nagy mert ebben a házban nincs kicsi szoba de a többihez viszonyítva enyém jóval kisebb mint a két "nővéremnek". 

Elkészült a reggeli rutinom majd a tükörben megigazítottam a ruhámat. Kornelia és Felicia már amikor kisgyereknek ide kerültem el akartak taposni. A sejtésem,hogy miért még mindig ugyan az: irigyek rám. Mert engem nem a pénzes anyám tart el, nem azért van eszem mert a tanáraimat lefizették és nem a pénz befolyása miatt szeretnek. 

Amikor óvatosan kinyitottam az ajtót felnyögtem mert az ajtómon ott díszelgett a mai teendőim listája. Hogy tudnak ennyi mindent össze írni??? Ha én mindent elvégzek nekik ők mit csinálhatnak egész nap? Oké Felicia biztos a pasijával van amióta össze jöttek szerencsére alig futok vele össze. Kornelia az elviselhetetlenebb biztos azon filózik, hogy melyik drága ruhát vegye meg ami illik neon körméhez. Caroline pedig gondolom a masszás szalonba kényezteti magát. És nekem mi jár? Egész nap tisztítom a házat, porszívózok,felmosok,ruhákat mosok és főzök... és kapok érte dicsérő szavakat?Hol már...:D csak azt keresik hol köthetnek belém...de már megszoktam és szerencsére annyi pénzt kapok,hogy tudjak magamnak minden hónapban valami ruhát venni ami éppen kell. 

Már megtanultam panaszkodással nem érek el semmit. Ezért hát megtanultam elfogadni az életemet.

De azért sokkal nyugodtabb lennék ha tudnám,hogy úgy fejeződik be majd a mesém mint Hamipüpőkének. 

Felvettem a kötényemet és neki álltam a minden napos teendőimnek. Bekapcsoltam egy jó kis pörgős rock számot ami mindig jobb kedvet add a takarításhoz. 

1 órája,hogy takarítok és már csak a konyha van. Elégedetten törlöm meg az izzadt homlokomat majd neki látok az utolsó helyiségnek is amikor nyílik az ajtó.

-Sasha Corner!!! Még mindig nem vagy kész? Mit csináltál eddig? -üvölt le rögtön Caroline mire én lesütöm a szememet.

-Elnézést. Mindjárt kész vagyok. -mondom szinte a talajnak.

-Ajánlom is ugyanis ma vendégeink lesznek. -tapsikol a nagynénim mire mögötte betipeg 10cm magassarkúján Kornelia.

-Kik jönnek anyu? - veti le magát a kanapéra rólam szerencsére tudomást se véve.

-Oliver bácsikátok fia és a barátja. -mosolyog a lányára.

Beáll a csend addig én elvégzem a maradék munkámat ami kimaradt.

-Kész vagyok Caroline nénikém. -szólok mire rám kapja tekintetét.

-Rendben,remélem nem lesz panasz  mert akkor csúnyán megjárod. -fenyeget a mutatóujjával. 

Csak bólintok és elindulok fel a szobámba.

-Csicska, de ugye nem ebbe akarsz megjelenni majd? -röhögött fel Kornelia és végig mutatott rajtam. Egyszer a nyakának ugrok.

-Igazad van kislányom. Igaz,hogy csak felszolgálónak jelensz majd meg, de ne ilyen ruházatba kelljen szégyenkeznünk miattad. Amúgy is honnan volt ilyen ruhára pénzed? (jó minőségű fekete csőnadrág és ujjatlan fekete trikó) -üt felém újsággal Caroline mire bennem felmegy a pumpa de lecsillapodok mielőtt olyat mondanék amit később csak én bánok meg.

-Megspórolt pénzemen vettem. És mit vegyek fel? -néztem a nénikémre aki értetlenül nézett.

-Valami cselédlányosat ha már egyszer az vagy. -röhög Kornelia.

Szó nélkül feliszkolok a szobámba majd kifújva a levegőt remegve az ágyamra dőlök. Annyira megfojtogatnám akár csak egy kanál vízben is.

Mivel a szekrényem tele van cselédruhával fújtatva de felvettem az egyiket aminek elég rövid volt a szoknyája így kiemelte a hosszú napbarnított lábaimat. 

Oliver bácsit és fiát Luke-ot ismerem de a harmadik,hogy kilehet gőzöm sincs.

Időközben hallottam,hogy megérkezett Felicia is és ide hallottam a nyávogásukat. Pfúúú már csak ettől felszökik az agyvizem.

-Sasha gyere le. Megérkeztek a vendégeink. -kiállt fel nyájasan Caroline. Na ilyenkor bezzeg tud nyalizni még nekem is.

Intelligens mosollyal lesétáltam a hatalmas nappaliba ahol már mindenki engem várt.

Kornelia gyilkos pillantásokkal illetett de én csak kedvesen rámosolyogtam.

Luke barátját kutattam a szememmel majd megláttam...visszafojtott lélegzettel néztem az előttem álló srácot. 

-Ashton Irwin vagyok és Melbourn-ból költöztem ide Sydneybe.- mosolya meleg volt és barátságos és ultra sexy. Alsó ajkamat harapdálva néztem őt ahogy szépen formázza a kimondott mondatait és gödröcskéi megjelennek az arcán.

A két vipera rögtön rávetette magát és elkezdtek ájuldozni milyen jóképű és izmos, majd incselkedve fülig érő mosollyal elkezdtek magukról beszélni. Én meg mint egy kis szürke egér meglapultam hátul. Rosszul esett,hogy engem levegőnek néznek mintha nem is léteznék. Pedig nekem is van szívem.

-És téged,hogy hívnak szépségem? -a pupilláim kétszeresére nőttek és csak bámultam,amikor Ashton elém lépett. Tényleg hozzám beszél?

Megköszörültem a torkomat és viszonoztam a mosolyát mielőtt bemutatkoztam volna.

-Sasha vagyok.Sasha Corner. -mosolyogtam majd lehajtottam a fejemet.

-Örülök,hogy megismerhetlek Sasha. -nyújtott kezet amit habozás után viszonoztam de meg is bántam amikor megláttam Kornelia tekintetét. 

-Drágám nem vagy szomjas ha már a cseléd nem csinálja a dolgát? -bájolgott Kornelia aki Ashtont nézte, aki viszont még mindig rajtam pihentette tekintetét. 

-Egy pohár víz jól esne,köszönöm. -mosolygott de én csak földbe gyökerezett lábakkal álltam előtte.

-Hahó Hamipüpőke nem hallottad? Hozzál vizet Ashtonnak. -mutatott az ajtó felé mire 90 fokos szöget véve mentem be a konyhába.

-Nem könnyű ugye? -rázta szomorkásan a fejét a szakácsnő mire keserű mosollyal megráztam a fejemet. 

-Nem. -majd fogtam a vizet és amit általában a többiek isznak, elindultam a csapó ajtón de amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult...