10.rész

10.rész

Első napom. Első napom iskolában. Első napom mint egy normális fiatal.

Idegesen járkálok a szobámban és arra gondolok,hogy jó döntést hoztam-e... majd kiderül. Belevágok. Felveszek egy koptatott fekete nadrágot és egy ujjatlan fekete-csíkos pólót majd pár kiegészítőt. Beteszem egy kis táskába a telefont,kulcsot és jegyzet füzetet egy tollal. Idegesen kifújom a levegőt majd elindulok le a nappaliba ahol már várnak rám.

-Hülye vagy,hogy suliba akarsz járni.- nevet fel Felicia mire Kornelia helyeslően bólint.

-Majd meglátja. -dobja hátra hajzuhatagát és elindul az ajtóhoz.

Felhúzom a bakancsomat majd bedugom a fülhallgatómat és elindulok utánuk.

10 perc séta után megérkezünk egy nagy épülethez és máris izzad a tenyerem,hogy fogok az osztályokhoz találni.

-Második emelet folyosó végén van az igazgatói. Na puszi.-ezzel magamra is hagynak és boldogulok ahogyan akarok. 

Elindulok arra amerre mondta Kornelia és megkönnyebbülve érek az ajtó elé,hogy nem vesztem el...eddig.

Miután mindent sikeresen elvégeztem, megkerestem az osztályomat és beültem órára...
Nap végére megbizonyosodtam róla nem is olyan egyszerű mint ahogy gondoltam.
-Szia Sasha na milyen volt az első napod? -kérdezte mosolyogva Caroline.
-Nehéz. Alig tudtam követni miről beszél a tanár. -nevettem fel majd leültem a kanapéra.
-Azt gondoltam,hogy nehéz lesz. Na mi lenne ha kérnénk segítséget,hogy felzárkózz a többiek után mert így nincs sok értelme koptatni a padot. -ült le velem szembe nénikém.
-Jó ötlet. De még is ki segítene? -vakartam meg a fejemet.
-Én szívesen segítek ha gondolod. -lépett be mosolyogva Ashton a szívem pedig vadul kalapált.
Csak őt ne!!!
-Az remek lenne. Sasha mit gondolsz? -nézett rám nénikém mire lesápadt az arcom. -Ne aggódj Kornelia miatt. -nevetett mikor látta elszörnyedt arcomat.
Kétségtelen, kell a segítség,hogy bírjam a tempót a suliba. De pont ő? Pont Ashton segítsen? Akit annyira elakarok felejteni???
-Hahó. -integetett előttem Caroline. -Elfogadod Ashtont,hogy korrepetáljon?
Egy aprót bólintottam...ez lesz a legrosszabb döntésem.
-Remek.Beszéljétek kinek mikor jó. Jó tanulást. -majd felállt Caroline és itt hagyott vele kettesbe. A kezem izzadt,torkomba gombóc volt és feszült voltam...nagyon feszült.
-Nekem szinte bármikor jó. -ült le a másik kanapéra.
-Nekem is. Akár most is. -erőltettem magamra mosolyt. -De menjünk fel a szobámba. -fogtam meg a táskámat ő pedig követett.
Bejött utánam,becsukta maga mögött az ajtót és amikor elindultam az ágyam felé ő a kezem után kapott és magához húzott. Neemmm...nem fog velem szórakozni.
-Ashton nincs köztünk semmi. Csak korrepetálsz. Szóval örülnék ha elengednél. -rántottam volna ki a kezemet de ő még mindig fogta.
-Annyira sajnálom. Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tényleg sajnálom. -nézett a szemembe a szomorú tekintettéltől nyeltem egy nagyot és szaporábban vettem a levegőt.
De miért én érezzem szarul magamat amikor ő cseszett el mindent?
-Szóval kezdjük a kémiával?-mivel engedett a szorításából kihúztam a kezemet és az ágyamra ültem.
-Persze.- majd leült mellém és elkezdett magyarázni. Amikor beszívtam kellemes férfias illatát mindig elmosolyodtam és arra gondoltam milyen jó lehet ezt érezni mikor felkel az ember egy ilyen srác mellett.
-Min mosolyogsz?-nevetett fel Ash mire egész arcomat ellepte a pír és elfordultam tőle. Francba.
Bólintottam,hogy folytassa majd újra elkezdett beszélni valami kvantumszámokról... de kit érdekel a kémia amikor azokba a gyönyörű szemekbe elveszik az ember és a mosolyától amitől megjelennek a gödröcskéi. Csak arra eszméltem fel az álmodozásomból,hogy egy párna nekem repült és hirtelen jött puffanástól hátra estem az ágyra.
-Nem bámulj ennyire feltűnően. -nevetett folyamatosan Ash a morcos arcomat látva.
-Ezt vissza kapod. -fogtam meg két párnát és egyenesen hozzá vágtam.
-Szóval játszani akarsz? -ejtett egy kaján vigyort.
-Te kezdted. -nevettem és rá vetettem magamat az ágyamon fekvő Ashtonra.
Egy párszor méghozzá vágtam a párnát amitől olyan jól szórakozott,hogy végig csak röhögött.
-Gyönyörű vagy amikor nevetsz. -mosolyodott el majd végig simította az arcomat így kiszedve az arcomból egy tincset ami a szemembe lógott.
-Na jó folytassuk a kémiát. -dőltem ki mellé az ágyra.
-Nekem jobb ötletem van. -mosolyodott el és felém mászott.
-Szállj le rólam. -nevettem és próbáltam a kezemmel távol tartani.
-Csak ha kapok egy csókot. -vigyorgott és egyre közelített.
-Tanulásba jöttél segíteni nem pedig smárolni. -a fejem rózsaszín köde pillanatok alatt tűnt el és a vészharag vissza rántott a valóságba.
-És ha a tanulás csak álca volt,hogy veled legyek? -a pozíció ugyan úgy maradt. -Akarlak. A rohadt életbe de még mennyire. -arca komoly volt és végig nézett rajtam amitől ajkamat kezdtem harapdálni és majd kiugrott a szívem.
-Kívánsz? -suttogta a fülembe a keze pedig a pólóm alatt indult felfedezésre. Istenem...
-Ash...ne csináld...nem helyes. -nyögtem fel amikor megmarkolta a mellemet.
-Kiderítem ha nem felelsz.- vigyorgott,majd egyik kezét bedugta a nadrágomba kigombolta és lehúzta. Gyorsan vettem a levegőt és egyre nehezebb is volt.
Letolta a bugyimat és ujját végig húzta a csiklómon.
-Pfúúú cica te aztán nedves vagy. -lágy csókot adott a számra majd a bejáratomhoz vezette a nyelvét és nyalni kezdett. Ezt nem hiszem el. Még csak ellenkezni se ellenkezek de nem is akarom rohadtul élvezem amit csinál.
Nyelve köröket ír le lent amitől egyre jobban és hangosabbat nyögök és egyre jobban rázkódik a testem.
Mielőtt elöntene az orgazmus és elélvezhetnék felemeli a fejét és csak kajánul vigyorog rám.
-Hidd el folytatnám de nem akarom,hogy meghaljanak minket. -nyom egy csókot a két lábam közé.
Gyors mozdulatokkal felhúzok minden anyagot a helyére és messze húzódok Ashtontól amit észre is vesz.
-Ne gyere közelebb. -teszem ki a kezemet és a könnyeim utat törnek maguknak.
-Mi a baj Sasha? -aggódó arccal néz de most már nem érdekli hátrálásom karjaiba tart és csitít.
-Miért szórakozol velem? Miért nem fogod fel,hogy vannak érzéseim és a tetteidnek következménye van? -most már vissza folytatatlanul sírok ő pedig csak figyel. -Ne is válaszolj. Nem érdekel. Csak döntsd már el,hogy mit és kit akarsz! Mert nekem elegem van ebből. -idegesen letörlöm a könnyeimet és felállok az ágyról.
-Most pedig kérlek menj el. -nézek rá ő pedig feláll az ágyról de az ajtó helyett felém veszi az irányt.
-Nem erre van a kijárat. -suttogom mivel már annyira közel van.
Se szó se beszéd megragadja a derekamat magához húz és rá tapad a számra. Vadul falja amitől bele nyögök és csak gyorsít amitől hamarabb is fogy el a levegőnk. Zihálva kapkodom a levegőt és mire feleszmélek ő már nincs a szobámba. Ez lett volna a búcsú csók?