6.rész

6.rész

Tudom,hogy nem érti ezt az egészet,de nem is kell. Ez az én dolgom amiből neki ki kell maradnia.
Bármennyire is kedvelem azt nem vállalom,hogy utcán kössek ki.
Pedig ő volt az az ember aki kiállt mellettem és nem érdekelte,hogy mit csinálok még is el kell löknöm magamtól.

/Pár nap elteltével/
Kornelia és Ashton kibékültek és többet vannak együtt mint valaha. Sokszor Kornelia szobájából jön ki reggelente és ilyenkor a szívem mindig apró szilánkokra törik. De én döntöttem így...el kell fogadnom...de talán az egészben az fáj a legjobban,hogy levegőnek néz. Nem néz rám,ha köszönök nem reagál mintha ott se lennék. Fáj,de idővel jobb lesz. Remélem.
Kornelia,Felicia és az anyjuk elmentek egész napos vásárlásra egy közeli városba. A ház már tisztaságba volt így most már nekem is kijár a pihenés. Leslattyogtam a lépcsőn és arra számítottam,hogy senki se lesz lent erre ott ült Ő a kanapén és engem nézett.
-Szia. -arcán mosoly terült szét. Váratlanul ért,hogy most hirtelen tudomást vesz rólam.
-Szia.- köszöntem vissza kissé durcásan amit meg is érzett.
-Mi van?- vakarta meg a tarkóját.
-Hogy mi van? Kérdezd magadtól inkább. Te nézel engem levegőnek nap mint nap, ha köszönök nem vagy képes vissza köszöni inkább Kornelia szájába bújsz. És még tőlem kérdezed,hogy mi van? -mordultam fel és dühösen néztem rá.
-De hisz te kértél rá. Én csak nem akartalak bajba keverni. -hangja lágy volt és bársonyos.
-Attól még rosszul esett. -vettem vissza a hangomból és elindultam be a konyhába ahol ma én vagyok a soros mivel Rose néni szabadságol.
-Én ugyan úgy szeretnék veled több időt lenni mint amikor mondtam. -rekedtes hangon búgta a fülembe mire a testem megfeszült nehogy észre vegyen valaki de nagyon is élveztem a közelségét.-Ennyire nem jövök be neked? -a hátam mögött állt még mindig és végig simított csupasz vállamon mire kirázott a kellemes érzés.
-Ashton nem erről van szó. Kornelia pasija vagy aki mondhatni a főnököm és eltiltott tőled. -fordultam vele szembe,de meg is bántam mert centikre volt egymástól a fejünk. Azok az ajkak.
-Engem csak te érdekelsz. Azért vagyok Korneliával,hogy a közeledbe lehessek. Hát nem vetted észre? -édes mosollyal néz rám a szívem pedig úgy repdes mint aki mindjárt kirepül a helyéről.
Ó édes istenem. Csókolj meg,kérlek! -Sasha...- leheli ajkamra a nevemet ezzel vissza rázva a valóságba és rájövök,hogy nem csak álmodom.
-Hmm.- csak ennyit tudok mondani de egy nyögés hagyja el rögtön a számat mikor Ashton belemarkol a seggembe. Nem veszi le onnan a kezét csak markolja és markolja míg a szája rátapad az enyémre és heves csókba kezdünk. Bele nyögök a csókunkba mikor erősen megmarkol és a hajába vezetem a kezemet mire neki hagyja el morgás a száját. Ez egy olyan pillanat amiért azt mondja az ember,hogy érdemes élni.
Nyelve bejutást kér, szét nyitom a két ajkamat és megadom neki. Nyelveink tüzes táncot járnak egymással és én egyre jobban érzem hasamba lévő pillangókat verdesni.
Mielőtt levegő hiány végett végleg elválunk egymástól gyengéden meghúzom fogaimmal az alsó ajkát mire felnyög és rácsap a seggemre.
Ashton a derekamat öleli és édes puha csókokkal hinti be a nyakamat mikor nyílik az ajtó és Kornelia vér tüzes feje jelenik meg.
-Te büdös ribanc. -akkora lendülettel ront nekem,hogy Ashton még felfogni se tudja mi történik.
-Mi a szart képzelsz már magadról? -keze egymás után lendül és mind az arcomon csattan. A könnyeim elerednek és sírva a földre csúszok. -Takarodj innen. -sipít és oldalamba rúg egy 10cm sarkú cipővel.
Ashton rántja le rólam mire Kornelia idegbetegen csapkodja magát.
-Takarodj innen nem hallod? -ordítja miközben lassan felállok a földről és a 2 másik banya is megjelenik.
-Menj fel a szobádba és majd hívlak ha döntésre jutottunk. -mutat fel az emeletre Caroline mire gyors léptekkel elindulok fel.
-Ashton te pedig menj haza.- hallom ahogy csukódik az ajtó és az én szívem is így zárul be...