2.rész
...De amikor eléjük érkeztem megbotlottam és a narancslé ami a kezemben volt mind ráborult Ashton fehér pólójára mire ijedtembe a szám elé kaptam a kezemet.
-Te nyomorult! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Minden amit a kezedbe veszel csak össze törik vagy a másiknak ártasz vele. -ordított le Kornelia a feje már úgy nézett ki mint egy robbanni készülődő vulkán.
-Ne haragudj. Nem akartam,tényleg. -próbáltam eltüntetni Ashton pólójáról,hogy ne szívja be jobban de a narancslé egy nap foltot hagyott a mellkasán. -Annyira sajnálom. -hajtottam le a fejemet és legördült egy könnycseppem.
-Semmi baj Sasha. -megfogta a remegő kezemet a másikkal pedig az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett a gyönyörű zöld szemei egyszerűen megigéztek.
-Takarodj innen. Látni se bírlak. -és "nővérem" hisztérikus sikítása zavarta meg a pillanatunkat.
Lehajtott fejjel vettem utamat felfelé de a lépcső alján hallottam Ashton megjegyzését ami a szívemet megdobogtatta.
-Nem beszélhetsz így senkivel főleg nem vele. -a hangja határozott volt és kiállt mellettem,ő volt az első aki mióta itt vagyok megvédett és szembe szállt Korneliával értem.
Ajtó csukást hallottam...elment...láthatlak még valaha is Ashton? Legalább megköszönni? A szívembe loptad magadat.
Bezártam a szobám ajtaját könnyes szemmel ugyan de mosolyogva dőltem be az ágyamba és hunytam le a szemeimet,hogy újra láthassam Őt.
/Másnap/
-Corner ki az ágyból és irány takarítani. -dübörgött az ajtómon Caroline és kiabált be amivel mindig elérte,hogy elvegye a kedvemet az alvástól.
-Fent vagyok.- dörmögtem ki.
-5 perced van elkészülni és gyere le a nappaliba utána,beszélni valónk van. -most már halkabban mondta de a hangja számomra így is élesnek bizonyult.
Egy újabb pofon, újabb fejmosás, és kétszer ennyi munka...mit kell ezen még beszélni???
-Sasha. -ordított fel amikor letelt az általa adott 5 perc én pedig a cipőmmel szarakodva kinyitottam az ajtót majd lementem ahol a két gráciával ült.
-Ribanc. -röhögött Kornelia.
-Aki mondja.- sziszegtem oda de amint elhagyta a számat éles csattanást éreztem az arcomon.
Ne várja már el,hogy hagyom,hogy a ribanc lánya engem szidjon. Elegem van belőlük!
-Most pedig halljam.- rivallt rám Caroline és a szeme szikrákat szórt.-Isteníts.
Kikerekedett szemekkel néztem rá...egy jó jelzőt nem tudok rá mondani könyörgöm.
-Halljam.- majd megfogta a hajamat és egy óriásit rántott rajta.
Hazugság,hazugság hátán. Ahányszor csak vettem kettőnél több lélegzet vételt újra rántott a hajamon amitől a szememben fokozatosan gyűltek a könnyek.
Lehunyt szemmel térdeltem már a kanapénál és tűrtem amit csinál.
A könnyeim már szaporán hullottak mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Ashton. Amint meglátta Caroline elengedte a hajamat és oda sziszegte,hogy takarodjak. Nem kellett több, erőt vettem magamon és rohantam be a konyhába.
-Mit művelt Sashával? -hallottam Ashton haragos hangját,nem tudom mennyit látott de remélem nem sokat.
-Csak kereste a fülbevalómat. -nevetett idegesen Caroline majd behívatott.
-Drágám hozol be nekünk valami hűsítőt, de most már óvatos legyél. -nevetett a nagynénim kínjában.
Megigazítottam a hajamat és óvatos léptekkel indultam ki a csapó ajtón.
Először a 3 hiénának adtam oda amit kértek majd oda nyújtottam Ashtonnak is akinek a meleg mosolyától feloldódott a hasamban lévő feszültség. Túl kedves hozzám...ezt a fajta közelség számomra még új...nem tudom hova tenni és,hogy biztosra vehetem-e a viselkedését. Félek az érzésektől. Félek érezni.
-Szia. -mosolygott rám kedvesen amit viszonoztam majd a mögöttem lévő krákogást halván sóhajtottam egyet és elindultam a konyha felé. Utállak Kornélia...
-Ashton aranyom arra gondoltam,hogy te és Kornélia a drága kislányom nagyon édes pár lehetnétek. -hallottam meg az ajtón át Caroline édes mázos hangját majd annyira kinyitottam a csapó ajtót,hogy lássam a reakciókat.
-Ööö... nem tudom mit mondjak. -vakarta meg zavartan a fejét Ashton mire belőlem elégedett sóhaj tört a felszínre.
-Adjatok egymásnak esélyt utána majd kialakul. -Caroline tovább fűzte Ashtont és én bíztam benne,hogy nemet mond ezért szívem repdesett a boldogságtól.
-Rendben miért ne? -nevetett fel Ashton majd Kornélia a nyakába ugrott és ezzel a szívem darabokra is tört mely érzéseket táplált és hitt Ashtonba...
Sziasztok!!!♥ Itt is lenne a 2.rész ami remélem tetszett és kapok pár véleményt ♥ Aki olvassa a blogomat és tudd légyszi iratkozzon fel nagyon jól esne. Köszönöm ♥ Pusziiii :*
-Te nyomorult! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Minden amit a kezedbe veszel csak össze törik vagy a másiknak ártasz vele. -ordított le Kornelia a feje már úgy nézett ki mint egy robbanni készülődő vulkán.
-Ne haragudj. Nem akartam,tényleg. -próbáltam eltüntetni Ashton pólójáról,hogy ne szívja be jobban de a narancslé egy nap foltot hagyott a mellkasán. -Annyira sajnálom. -hajtottam le a fejemet és legördült egy könnycseppem.
-Semmi baj Sasha. -megfogta a remegő kezemet a másikkal pedig az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett a gyönyörű zöld szemei egyszerűen megigéztek.
-Takarodj innen. Látni se bírlak. -és "nővérem" hisztérikus sikítása zavarta meg a pillanatunkat.
Lehajtott fejjel vettem utamat felfelé de a lépcső alján hallottam Ashton megjegyzését ami a szívemet megdobogtatta.
-Nem beszélhetsz így senkivel főleg nem vele. -a hangja határozott volt és kiállt mellettem,ő volt az első aki mióta itt vagyok megvédett és szembe szállt Korneliával értem.
Ajtó csukást hallottam...elment...láthatlak még valaha is Ashton? Legalább megköszönni? A szívembe loptad magadat.
Bezártam a szobám ajtaját könnyes szemmel ugyan de mosolyogva dőltem be az ágyamba és hunytam le a szemeimet,hogy újra láthassam Őt.
/Másnap/
-Corner ki az ágyból és irány takarítani. -dübörgött az ajtómon Caroline és kiabált be amivel mindig elérte,hogy elvegye a kedvemet az alvástól.
-Fent vagyok.- dörmögtem ki.
-5 perced van elkészülni és gyere le a nappaliba utána,beszélni valónk van. -most már halkabban mondta de a hangja számomra így is élesnek bizonyult.
Egy újabb pofon, újabb fejmosás, és kétszer ennyi munka...mit kell ezen még beszélni???
-Sasha. -ordított fel amikor letelt az általa adott 5 perc én pedig a cipőmmel szarakodva kinyitottam az ajtót majd lementem ahol a két gráciával ült.
-Ribanc. -röhögött Kornelia.
-Aki mondja.- sziszegtem oda de amint elhagyta a számat éles csattanást éreztem az arcomon.
Ne várja már el,hogy hagyom,hogy a ribanc lánya engem szidjon. Elegem van belőlük!
-Most pedig halljam.- rivallt rám Caroline és a szeme szikrákat szórt.-Isteníts.
Kikerekedett szemekkel néztem rá...egy jó jelzőt nem tudok rá mondani könyörgöm.
-Halljam.- majd megfogta a hajamat és egy óriásit rántott rajta.
Hazugság,hazugság hátán. Ahányszor csak vettem kettőnél több lélegzet vételt újra rántott a hajamon amitől a szememben fokozatosan gyűltek a könnyek.
Lehunyt szemmel térdeltem már a kanapénál és tűrtem amit csinál.
A könnyeim már szaporán hullottak mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Ashton. Amint meglátta Caroline elengedte a hajamat és oda sziszegte,hogy takarodjak. Nem kellett több, erőt vettem magamon és rohantam be a konyhába.
-Mit művelt Sashával? -hallottam Ashton haragos hangját,nem tudom mennyit látott de remélem nem sokat.
-Csak kereste a fülbevalómat. -nevetett idegesen Caroline majd behívatott.
-Drágám hozol be nekünk valami hűsítőt, de most már óvatos legyél. -nevetett a nagynénim kínjában.
Megigazítottam a hajamat és óvatos léptekkel indultam ki a csapó ajtón.
Először a 3 hiénának adtam oda amit kértek majd oda nyújtottam Ashtonnak is akinek a meleg mosolyától feloldódott a hasamban lévő feszültség. Túl kedves hozzám...ezt a fajta közelség számomra még új...nem tudom hova tenni és,hogy biztosra vehetem-e a viselkedését. Félek az érzésektől. Félek érezni.
-Szia. -mosolygott rám kedvesen amit viszonoztam majd a mögöttem lévő krákogást halván sóhajtottam egyet és elindultam a konyha felé. Utállak Kornélia...
-Ashton aranyom arra gondoltam,hogy te és Kornélia a drága kislányom nagyon édes pár lehetnétek. -hallottam meg az ajtón át Caroline édes mázos hangját majd annyira kinyitottam a csapó ajtót,hogy lássam a reakciókat.
-Ööö... nem tudom mit mondjak. -vakarta meg zavartan a fejét Ashton mire belőlem elégedett sóhaj tört a felszínre.
-Adjatok egymásnak esélyt utána majd kialakul. -Caroline tovább fűzte Ashtont és én bíztam benne,hogy nemet mond ezért szívem repdesett a boldogságtól.
-Rendben miért ne? -nevetett fel Ashton majd Kornélia a nyakába ugrott és ezzel a szívem darabokra is tört mely érzéseket táplált és hitt Ashtonba...
Sziasztok!!!♥ Itt is lenne a 2.rész ami remélem tetszett és kapok pár véleményt ♥ Aki olvassa a blogomat és tudd légyszi iratkozzon fel nagyon jól esne. Köszönöm ♥ Pusziiii :*
Kíváncsi leszek mi lesz itt! Siess! ♥
VálaszTörlésUuuraaaam atyááám ez fantasztikus *.*
VálaszTörlésAh úgy érzem ezen a blogon is csak dicsérő szavak lesznek (főként tőlem)
Most komolyan... Néha már direkt próbálok benne hibát találni, de nem tudok :D
És csak azért nem szidlak le azért mert Asht egy boszorkának adtad oda, mert tuti csak drága hősnőnk kedvéért tette *.*
(Legalábbis nagyon remélem :P )
A kövi részig (tehát max holnapig) adios!!! :*
Nagyon tetszik ez a blogod is, már most függő lettem! *o* Fúú, de megverném Kornéliát! xD Alig várom a következő részt! :DD
VálaszTörlés