5.rész

5.rész

-Elhiszem,hogy össze zavartalak. -nevetett fel kínosan. -Csak megszeretnélek jobban ismerni.- mosolygott rám amit viszonoztam,bár nem azt mondta,hogy szeret és,hogy legyek a barátnője mert ugyebár ez nem álmok országa.

-Ashton talán te elfelejtetted,hogy cseléd vagyok? -nevettem fel. 

-És? Engem nem érdekel,hogy mit csinálsz csak azt tudom,hogy szeretnék veled több időt eltölteni. -jó nekem ez felért egy szerelmi vallomással. 

-Ashton számomra ez nem ilyen egyszerű. -hajtottam le a fejemet. Hogy is érthetné meg? Szerető családja van akik bármikor támogassák anyagiakkal is akár, és nem kell tűrnie a sértéseket nap mint nap. Ő nem tudja milyen az én világom és én se tudom milyen az övé de teljesen ellentétek vagyunk.-Ashton nekem most mennem kell. -riadtam meg amikor megláttam Korneliát az erkélyen,hogy minket vizslat. A fenébe! Az erkélyéről simán belehet látni a tiszta mezőt egészen az erdő elejéig szép kilátása van mindenre esetleg egy két fa csak zavar be.

Gyors léptekkel elindultam míg végül már futottam a házig. 

-Te szemét ribanc!Mit képzelsz ki vagy te,hogy csak úgy rámászol a pasimra? -ordított rám majd éles ütést éreztem az arcomon. A cm-es körmei hosszú piros csíkot hagytak maguk után.

-Ne lássalak meg a közelében még egyszer. Világos voltam? Mert ha nem megnézheted magad majd az utca sarkon te semmire kellő. -bólintottam egy aprót majd feliszkoltam a szobámba és magamra is zártam.

Ashton ismerkedni akar. Kornelia nem akar a közelében látni. És én mit akarok??? Az érdekel valakit? 

Mélyen a gondolataimba voltam merülve míg arra fel nem riadtam,hogy hisztérikusan ordítanak és hisztiznek. Mi van itt? Jah csak a szokásos.

Megdörzsöltem a szememet majd félig kinyitottam az ajtómat,hogy jobban halljam mi folyik lent.

-Az miatt a ringyó miatt Ashton dobott engem! -Kornelia idegbajosan vagdosta a párnákat és olyan volt a feje mint egy most szabadult pszichopatának.

-De nem is szeretted,akkor mi bajod? -halottam Felicia ideges hangját.

-Nem érted? Az miatt dobott engem Ashton. Az miatt a senki miatt. -ordibált egy oktávval hangosabban mire már az én fejem fájt,akkor gondolom Feliciának milyen kellemes lehet...bár belegondolva megérdemli.

-És most mit teszel? -hallottam a kérdést mire össze rezzentem.

-Kidobatom a házból. Menjen az utcára onnantól meg már nem érdekel. -a torkomban nagy gombóc nőtt amitől nem kaptam levegőt. De mielőtt gondolkoztam volna már cselekedtem.

-Kérlek ne dobj ki. Esküszöm nagy ívbe kerülöm Ashtont csak kérlek ne tegyél utcára. -rohantam le a lépcsőn és meggyalázva saját magamat könyörögtem Korneliának aki gúnyos vigyorral bámult.

-Utolsó esély. -kifújtam a levegőt a megkönnyebbüléstől. 

-Köszönöm.- bólintottam majd kimentem szellőztetni a fejemet.

-Minden rendben? -zökkentett ki Ashton a gondolataimból. -Csak olyan hirtelen elrohantál. 

-Ashton,kérlek ne haragudj de nem fog menni. Tényleg kedvellek de egyesen nem tudják elviselni. Bocsánat. - adtam az arcára egy első és utolsó puszit majd -elnézést mosollyal- elbúcsúzva vissza mentem a házba.